Dr Schőner Alfréd: A Dohány utcai zsinagóga

TEMPLOM ÉPÍTÉSÉNEK ELŐTÖRTÉNETÉBŐL.

A XVIII. században a magyar zsidóság életében a vezető szerepet két régi közösség, Óbuda és Pozsony tölti be. Az 1800-as években azonban két generáció elég, hogy az elsőséget úgy demográfiai, mint egzisztenciális helyzet és kulturáltság tekintetében Pest vegye át.

Első adatunk a Pestről származó Saul-ról van, aki egy budai, hasonló személynevű hittestvérével együtt, Székesfehérváron telepszik meg és itt a helyi káptalan IV. Béla kiváltságlevelének hitelesítésére kéri. Pesten a török hódoltság idején is találunk zsidókat, azonban 1686-tól kezdve, mintegy 100 esztendőn keresztül még nyomuk sincs. A történettudomány ezt azzal indokolja, hogy a szabad királyi városok féltek a zsidók kereskedelmi és ipari konkurenciájától.

Pest városában, az 1727-ben tartott zsidó összeírás jegyzőkönyve így fogalmaz a városról:
" . . . sőt még azt se tűrjük, hogy itt bárki is megháljon, kivéve szükség esetén, vagy ha éjszaka rájuk tör, vagy a királyi táblánál elintéznivalójuk akad. "

A város a XVIII. század utolsó harmadáig zsidókat nem hajlandó befogadni. Azonban 1783. március 31-én II. József császári rendelete megszünteti e - hivatalból is érvényben levő - előítéletet. Letelepedésük immár megengedetté vált a sz. k. városokban, a kivételt csak a bányavárosok jelentették. Így kerültek a zsidók Pestre, elsősorban a Terézvárosba és a Belvárosba. A hivatalos összeírásból tudjuk, hogy 1787-ben tizennégy ún. "megtűrt" és 114 "telepes" élt a Duna baloldalán.Ugyanebben az évben már első imaházuk is megalakult a mai Király utcában, a Hausler-féle majorságban.
1826-ban felavatták a bécsi hitközség reprezentatív zsinagógáját. A pesti zsidók közül többen jártak a császári fővárosban és az ottani zsidó templom mély benyomást tett rájuk. Ennek hatására vezetik be a megreformált istentiszteletet a Király utcában, a "Fehérlúd" házban levő templomban. Ezt cultustempel-nek nevezték el, ahol kórus kíséretében, tehát módosított formában tartották a szertartást. Ez azért fontos, mert innen már egyenes az út a Dohány utcai zsinagóga liberalizált, és meghatározó módon modernizált istentiszteleti rendjéhez, amely olyan épületben történt, amely külső és belső megjelenési formájában stílusteremtő erővel bírt.

A zsinagógaépítés előzményéről 1901-ben megjelent, Tenczer-díjjal jutalmazott pályaművében így ír Büchler Sándor:
"A telek, melyen a hatalmas és díszes voltával imponáló templom felépült, báró Baldácsy Antalnak képezte valaha tulajdonát. A rajta levő házat a hozzá tartozó kerttel a báró 1837 május 14-én harminczkét esztendőre adta bérbe a hitközségnek, mely ugyanekkor 47.000 pengő forintot és 50. cs. kit. aranyat tábláztatott rá. A zsidók örök áron szerették volna megvásárolni, de ennek meggátlója az volt, hogy egyes sz. kit. városokban, köztük Pesten, a zsidók ebben az időben tulajdonilag még nem szerezhettek ingatlanokat. A pestiek szigora következtében bérházakban, nagy költség fejében kellett vallási és culturális intézményeiket elhelyezni. Hiába folyamodtak1812-ben, hogy engedtessék meg nekik zsinagóga, iskola építésére szolgáló terület megvásárlása, kérésüket elutasították. Hasonló próbálkozásuk 1825-ben ugyancsak sikertelenül járt."

Világi és vallási vezetőkből álló testület 1845-ben döntötte el a templomépítést. Az az elv vezérelte őket, hogy e helyen olyan zsinagóga álljon, mely tiszteletben tartja a tradíciókat, de otthont ad a liberalizációs törekvéseknek is. Az istentiszteleteket ünnepélyessé kívánták tenni, orgona és énekkar alkalmazásával.

A kiírt pályázatra Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú épülettel jelentkezett.
Végül Ludwig Förster mór stílusú épülettervét fogadták el. Förster 1797. október 8-án Bayreuthban született és 1863. február 14-én Gleichenbergben halt meg. E német építész tanított a bécsi Akadémián. Munkásságát az eklektika iránti szeretet határozta meg, de sokat tanult az olasz reneszánsz formanyelvéből is. Bécsben ő tervezte a zsinagógát, a Ringet és több bécsi középületet. Magyarországon nevéhez fűződik a miskolci zsinagóga tervezése.

A zsinagóga építéséhez 1854. július 30-án fogtak hozzá azzal, hogy az e helyen álló, s korábban funkcionáló épületeket lebontották. Amikor Förster az építkezésektől távol volt, a munkálatokat Wechselmann Ignác vezette. 1859. szeptember 6-án a zsidó nagyünnepek előtt ünnepi külsőségek közepette felavatták a templomot.

A zsinagógában a rendszeres istentiszteleteken kívül, több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án "zsidó-magyar testvéresülés" ünnepséget tartottak, melyen államférfiak, tudósok, írók, művészek jelentek meg, s ekkor első ízben felhangzott zsidó templomban a Szózat.

1861. április 8-án Széchenyi Istvánért,1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést. Tragikus események színhelye is volt a templom. A Tanácsköztársaság bukása után nem sokkal bombamerényletet előztek meg. Azonban 1931. április 3-án már revolveres gyilkosság színhelye volt a "Dohány". 1938. február 3-án három kézigránátot dobtak a templomból kijövő hívek közé. A háború tobzódásának közepén,1944-ben mégis emberek ezreinek adott menedéket az imádság hajléka.