Baumhorn Lipót, a magyarországi zsinagógaépítészet kétségtelenül legnagyobb
egyénisége. Több évtizedes alkotói tevékenysége nagy részét zsinagógák
tervezése és építése tette ki. Ilyen lenyűgöző számú és magas művészi
színvonalú életművel talán csak a színházépítő Fellner és Helmer rendelkezik.
Az 1860- ban Kisbéren született Baumhorn kora egybeesett a magyar zsidóság
emancipációjával, a magyar zsidó polgár, a Gründerzeit addig soha nem látott
gazdasági boom- jával (amely zsidóság nemcsak megrendelője de finanszírozója is a
zsidó templomoknak), tágabb értelemben a magyar zsidóság asszimilációjával, amely
soha nem sejtett lehetőségett teremtett az évszázados diszkrimináció és elnyomatás
után. MÉG
E kor közhangulatát nagymértékben befolyásolta az 1882- 83- as tiszaeszlári per és
az azt övező antiszemitizmus, nemzetközi vonatkozásban a Dreyfus- ügy, illetve annak
negatív hatásaként a zsidóság bizonyos köreiben Herczl révén kibontakozó cionista
mozgalom. A kor vallási vonatkozásban is megosztott: a magyar zsidóság kettő, illetve
három részre szakad. (Ez egyébként nem befolyásolta az egyre népesebb vidéki és
városi zsidóság zsinagógaépítő kedvét.)Ilyen politikai - társadalmi- vallási
miliőben szocializálódott Baumhorn Lipót, aki a bécsi Technische Hochschule- ban
Kőnig, Ferstel és Weyr neves építész professzorok tanítványaként folytatta
tanulmányait. Hazatérve építészként szembesülnie kellet a magyarországi
építészeten belüli két domináns irányzattal: a birodalmi megrendelésekre is
számot tartó, akadémikus jellegű historikus irányzattal, amelyet Alpár Ignác
neve fémjelzett, és a nemzeti stílus megfogalmazásán fáradozó Lechner
Ödönnel és körével, a kor és a századforduló legkiválóbb építészeivel, Lajta
Bélával, Komor Marcell- lel, Jakab Dezsővel, akik a magyar szecesszió és a
népművészet által ihletett nemzeti stílus kialakításán fáradoztak.
Baumhorn Lipót 1883- 94 között a Pártos és Lechner tervezőirodában dolgozott, amely
időszak egész munkásságára meghatározó jelentőséggel bírt: nagyvonalú, könnyed
rajzkészség, finom és gazdag részletképzés. Stílusára rendkívül módon hatott a
Lechner- i eklektikus komponálási mód, amelyhez keleties, illetve reneszánsz, barokk,
nem ritkán szecessziós ornamentikát alkalmazott. Épületein szinte mindig megjelennek
a Lechner és követői által alkalmazott téglaívek, homlokzaton végigfutó
hangsúlyos függőleges lizériák, amelyek túlemelkedve a főpárkányon a gótika
égbetörő hatására emlékeztet.
Baumhorn Lipót e bonyolult, lüktető,
nagy kihívásokkal teli korban mind művészeti vonatkozásban, mind vállalkozói
mivoltát tekintve jól tájékozódott.
Maga a zsinagógaépítészet a kor építésze számára viszonylag új terrénum. Bár
olyan nagyszerű elődök szolgáltak modellül, mint a Dohány utcai zsinagógát
építő bécsi Ludwig Förster, vagy Rumbach utcai zsinagógát építő fiatal Otto
Wagner, ezek stílusa már nem felelt meg a századvég modern szellemiségének. A
neológ zsidóság monarchiaszerte egyéni arculatú, individuális motívumokkal
díszített, látványos zsinagógát akart orgonazenével és bimával. Baumhorn
kitűnően ráérzett e sokféle igényt és szándékot képviselő zsidó közösség
ízlésére, elvárásaira.
Egy zsinagógaépítő számára - éljen bárhol és bármikor, valahol mindig a
Bibliából ismert Salamon templom a főinspirátor, a modell, az irányadó, az etalon.
Baumhorn Lipót és kortársai számára is fontos volt, hogy Jerizsálem ókori
építészetéről, a Salamon templomról valamiféle image- a legyen. Ennek
kialakításában nagy szerepet játszottak a XIX. századi közel- keleti ásatások,
Moses E. Lilien varázslatos lírai- biblikus képei, amelyek az építészeti motívumok
gazdag tárházát képviselték és analóg módon valószínűleg a legrégebbi izraeli
templomépítészet alapjául is szolgáltak.
Baumhornak azok a legsikerültebb és legkorszerűbb alkotásai, ahol a díszítő elemek
kevésbé dominálnak és a sajátos hatást az épület nagy tömegében megjelenő
tipikus keleti gyökerű formaelemek adják. A szecesszió határozott konstruktív
vonulatának tekinthető Ceglédi, Újvidéki, Losonci, Gyöngyösi és a Budapest Aréna
úti zsinagóga. A Szegedi, Újvidéki, és a Páva utcai ezen felül
részletképzésének gazdagsága, rendkívüli finomsága, mégis egységes
megformálása révén emelhető ki. Mikor templomainak tervét precíz vallási
kontextusba illeszti, mesterét Förstert követi, ahol minden részlet pontosan
kidolgozott ikonográfiai programnak van alávetve. (Moraveczky Ákos: Építészet az
Osztrák- Magyar Monarchiában, Corvina, Bp. 1988. 39.old.)
A Baumhorn által épített huszonkét
önálló, és a megannyi felújított, kibővített zsinagóga kronológiai sorrendben a
következők:
Esztergomi zsinagóga (1888)
Fiumei zsinagóga (1895): Itt már markánsan jelentkeznek a Baumhorn- i
templomépítészet formajegyei. Ez élete fő művének, a Szegedi zsinagógának mintegy
előzményének tekinthető: az iszlám- mór és az itáliai reneszánsz építészetet
idéző gazdag rajzolat a Lechner- féle díszes diadalív, a frigyszekrény fölötti
kissé bizáncias, kissé indiai hangulatot árasztó kupola.
Nagybecskereki zsinagóga (1896)
Temesvári zsinagóga (1899): A Fiumeihez, a Szegedihez és a Szolnokihoz
hasonlóan két korábbi itáliai tanulmányútja hatását viselik.
Szolnoki zsinagóga (1898)
Szegedi zsinagóga - a szakirodalom szerint is "a világ talán legszebb
zsinagógája". "Fantasztikusan káprázatos, megannyi bonyolult részletétől
megszédül a fej és elakad a lélegzet." (Susan Birnbaum: Jewish Telegrahic Agency)
A már évtizedek óta tervezett zsinagógát Lőw Immanuel szegedi főrabbi
ösztönzésére és aktív közreműködésével 1903- ban avatták fel.
Építészettörténeti előzményeként a firenzei reneszánsz dóm gazdag felületi
díszítésű, mégis tektonikus méltóságát a pisai román- gót dóm szinte
anyagtalan légiességű plasztikáját említhetjük. (Vállalkozók Lapja, 1903.
máj.19.)
A metszet és az alaprajz Baumhorn jellegzetes szerkesztésmódját követi, amely a
monumentális műveinél követett, lényegében görögkereszt alaprajzi forma, négy
irányba egyformán nyújtott hajókkal, amelyek a saroktornyok közötti timpanonnal
lezárt oromfalakban végződnek. Négy oszlop tartja a karzatot és a kupolát. A kupola
szerkezet klasszikus megoldású: a pilléreket hatalmas félkörös boltívek kötik
össze. A kupola kettős szerkezetű: kifelé az épület külső arányaihoz igazodó
magas építmény, körben bevilágító ablakokkal, amelyek a belső ólomüvegezett
kupolát átvilágítják. A belső kupolarész Baumhorn és Lőw elképzeléseinek
megfelelően festett. Témája a Tóra és a hit kérdéseinek összefüggése, amelyet
Lőwnek a bibliai idők növényvilága legnagyobb tudósának útmutatása alapján a
Szentföld flóráját szimbolizáló növényornamentika keretez. A tér hangulatát a
nagyfelületű gótikus formájú gazdag szimbolikájú üvegfestéssel díszített
ablakok ragyogó színhatása még csak emeli (Róth Miksa munkája). Berendezése pazar,
minden darabja hazai műiparos gondos munkáját dicséri. A gyertyatartókat a római
Titus diadalívének reliefje alapján mintázták. A frigyszekrény oldalsó fülkéi
Toledo középkori zsinagógáját idézik.
A következő, a Szegedi zsinagógához
hasonló monumentális alkotása a Budapesti Lipótvárosi zsinagóga
pályázatára benyújtott - papíron maradt - tervezete (1899). A pályázat előzményei
és visszhangja egyaránt ambivalens volt. A kor építészeinek krémjét felvonultatott
pályázókat (közülük egyedül a fiatal Baumhorn épített már zsinagógát)
általános fanyalgás fogadta. E pályázatban csúcsosodott ki a kor vallásos és
szekularizált zsidóságát feszítő ellentmondások bonyolult viszonya. A hivatalos
akadémizmus és a művészeti és építészeti szempontból valóságos
paradigmaváltásként értelmezhető szecesszió küzdött itt egymással. Baumhorn
Lipót III. díjas pályaműve a többivel együtt a fiókban maradt.
A Sienai dóm horizontális- sávos motívumait tükröző Brassói zsinagóga
(1901) után a Kaposvári zsinagógát újítja fel (1905- 06), a Pécsi
zsinagóga kibővítése (1905), a Szegedi régi zsinagóga átalakítása
(1906) után megépíti a Ceglédi zsinagógát, majd a Makói, Szatmári,
Újvidéki templomot (1909). Az Újpesti zsinagóga bővítése után 1908- 09-
ben megépíti a viszonylag kis mérete ellenére is monumentális hatást keltő
budapesti Aréna úti zsinagógát. Sajátos, nagyvonalú homlokzatformálásával
egyrészt megőrzi a Lechner- iskola jegyeit, de már letisztultabb formavilágával
előrevetíti az életmű későbbi karakterét. (Ma, sajnálatos módon,
edzőcsarnokként funkcionál.) A Nyitrai zsinagóga (1910) után a Kecskeméti
zsinagóga megrongálódott kupoláját tervezi ujjá, egyben a felújítási és
bővítési terveket is gyönyörűen oldja meg. Az Egri (1911-13), a Trencsényi
(1913) - hatalmas kupolás, jellegzetesen Baumhorn stílusú zsinagóga gyönyörű mór
és szecessziós stíluselemekkel díszítve - , a Nyíregyházi zsinagóga (1918-
23) után került sor a Budapesti Páva utcai zsinagóga megépítésére (1923),
amely szokatlan megoldásaival, monumentalitásával, részleteinek finom kidolgozásával
csak a harminc évvel ezelőtti Szegedi zsinagógához mérhető. Baumhorn különleges
feladatra vállalkozott: az udvarra néző monumentális épület úgy jött létre, hogy
a szabálytalan négyszög laprajz átlója lett a templom igen finom, keleties
díszítésű főhomlokzata. Az iszlám építészet buharai, hívai medreszeire
emlékeztet a kerámiaberakás anyaga és mintája. A Tűzoltó utca felől a zsinagóga
zárt épületkomplexum benyomását kelti. Ezzel éles kontrasztban áll a gazdag
kiképzésű festett belső tér és az egyedi tervezésű tóraszekrény. A belső teret
díszítő virágmotívumok és héber feliratok átgondolt vallási koncepcióról
tanúskodnak.
A Csáky utcai zsinagóga 1925- 27-
es bővítése régi igényt pótolt, igaz, nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően.
Az "új- új zsidó negyed" mintegy 40000 környékbeli hívőjének a
Lipótvárosi, szabad térben álló, reprezentatív zsinagóga helyett - talán a
megváltozott történelmi kor negatív tapasztalatainak hatására is - , egy szintén
Baumhorn tervezte, kevésbé látványos, zárt, a városi szövetbe
"belesimuló", egy lakóház udvarába beépített zsinagógával kellet
beérnie.
A Nagykanizsai zsinagóga átépítése (1928) után a Gyöngyösi zsinagóga
megépítésére került sor (1929- 31), amelyet már korszerű vasbeton szerkezet
tartott. A szokásos boltozatokat a vasbeton gerendákra állított modern kupolaszerkezet
váltotta fel: az összkép egy simább, összefogottabb tömegű, ugyanakkor
részleteiben változatlanul a középkori és a keleti elemeket alkalmazó gyönyörű
zsinagóga benyomását kelti.
Utolsó zsinagógáinak terveit és azok kivitelezését már vejével, Somogyi Györggyel
közösen készítette. A Bethlen téri zsinagóga (1931- 32) bővítése és
átépítése is közös munkájuk eredménye. A Foch Antal által tervezett Izraelita
Süketnémák Országos Intézetéhez Baumhorn könnyedén illesztette a templomot,
amelynek belső tere a Csáky utcai zsinagóga térmegoldásait követi.
Külön tanulmányt érdemel a századforduló gazdasági prosperitása idején épült
több tucatnyi világi rendeltetésű épülete, a Szeged- Csongrád Takarékpénztár és
bérpalotától kezdve a Csata utcai elemi iskoláig. Ez a hallatlanul gazdag és
termékeny életmű mindmáig feltáratlan, különleges értékű zsinagógáinak egy
része elpusztult, nagyrésze elhanyagolt, vagy méltatlan célokat szolgál.
Felhasznált irodalom:
Baumhorn Lipót 1860- 1932, a Magyar Zsidó Múzeum kiadása, szerk.: Szegő György
Gerle János- Kovács Attila- Makovecz Imre: A magyar századforduló építészete,
Szépirodalmi Kiadó, 1990
Gajdó Tamás- Korniss Péter- Szegő György: Szín- ház- kutatás
|