Kellermann Itzhak rabbihelyettes I. évf.:
EMLÉKEK NYOMÁBAN
A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ZSIDÓTEMETŐBEN

2005. március.

A Tuhutum utcai zsidótemető egykoron a régi újvárosi gazdaház telke volt. Hosszú kőkerítése és nagy portája alkalmassá tette, hogy már az 1700-as évektől a vásárhelyi zsidók végső nyughelye legyen. Noha a zsidó gondolkodás nem tekinti a temetést végső útnak: a temetőt Bész hachaim-nak, azaz az "élet házának", nevezi. A temetőben évszázadok letűnt emlékeivel és a jelen fájdalmas múltjával találkozhatunk. Számos híres ember végső nyughelye a vásárhelyi sírkert.

 A temetőkapun belépve mindjárt balra helyezkedik el a hitközség volt főrabbijának sírhelye, aki korának híres hittudósa volt.
Atyja, Seltmann Sándor (1800-1860) a Heves megyei Poroszló község rabbija és tanítója volt. Seltmann Lajost édesapja, majd a szomszédos község rabbija tanította. Korán árvaságra jutott. 13 éves korában a kisvárdai jesivában folytatta tanulmányait, ahol a tudásszomjat Ávrohom Jicchok Weinberger rabbi oltotta belé. Ezután a pozsonyi nagymesterek tanítványa lett, az itteni rabbiképzőben szerzett oklevelet. Világi ismereteit ugyancsak Pozsonyban és Berlinben szerezte meg. A német főváros rabbiszemináriumában fejlesztette tovább tudását. Mesterének vallotta Ezriel Hildesheim-et, a berlini jesiva tudós rabbiját. Löw Lipót halála után 1878-ban egy évig Szegeden vállalt rabbi-helyettesi állást. Az 1879. március 12-én bekövetkezett árvízkatasztrófa menekülésre késztette. Hódmezővásárhelyen a rabbi állás már több mint egy éve betöltetlen volt. Seltmann Lajost vendégszónoklat tartására kérték fel. 1879. március 23-án tartotta első templomi beszédét. Ezután a hitközségi tagokból álló vezetőség egyhangúlag rabbivá választotta. 1879. július 22-én foglalta el a főrabbi állást. Működésének első 20 évében felváltva magyar és német nyelven tartotta beszédeit. 68 éves koráig, 1922-ig a zsidó elemi népiskolában és más tanintézetekben, így a református gimnáziumban is, egyedül végezte a hitoktatást. Beutazta Németországot, Angliát és Hollandiát. Tanulmányai mainzi, hannoveri, berlini és jeruzsálemi szaklapokban jelentek meg. Irodalmi szinten beszélt és írt héberül, németül. 53 éven keresztül, haláláig töltötte be a rabbiszéket. Félelemmel került minden ünneplést. Néhány nappal a halála előtt végrendeletet diktált, megtiltotta gyászjelentés kiadását, és a temetőben dicsérő beszédet. Első munkatársai közé tartozott az 1884. évben megindult Magyar Zsidó Szemlének. Önálló tudományos munkája: A nő a Talmudban. Legelső munkatársai közé tartozott az 1894. évben megalakult Izraelita -Magyar Irodalmi társulatnak is. 
A város kulturális életében tevékenyen vett részt. Működésére esik a zsinagóga átépítése, amely 1908 szeptemberében fejeződött be, ekkor nyerte el végleges mai formáját. 

Főbb munkái:

1883-84 Külföldi utamból
1885 Gróf Teleky Sándor és a zsidók
1895-98 Életképek 
1887 A nő a Talmudban
1896 Redák
1897 Az aranyborjú és a zsidóság 
1898 Lulé de Misztefina
1899 Zsidó volt-e Shylock

Édesapja, Dr. Seltmann Lajos főrabbi. Dr. Seltmann Rezső elemi iskoláit Hódmezővásárhelyen a Nap utca (ma: Szeremlei u.) 3. szám alatti, Kemény Simon igazgató-tanító vezette felekezeti iskolában végezte. A helyi református gimnáziumban érettségizett 1906-ban. A budapesti és lipcsei egyetemeken filozófiát és államtudományt hallgatott. A szász főváros 1904-ben alapított egyetemének Történelmi Intézetében alapozta meg tudását, és sajátította el a kutatómunkát. A középkor, az inkvizíció korának tanulmányozásában mélyedt el. 1911-ben filozófiai doktorátust, 1912-ben középiskolai és felsőkereskedelmi tanári oklevelet szerzett. Ettől az évtől kezdődően több fővárosi középiskolában tanított, legutoljára a Budapest V. kerületi állami főgimnáziumban. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbizottság felkérésére megírta "A hűbéri társadalom kora" című középiskolai tankönyvet. 1920-ban tanári állásától megfosztották. Megélhetését számos magyar és külföldi lapban, folyóiratban megjelent tanulmányainak honoráriumából biztosította. Évenként több előadást tartott az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületben (OMIKE) a zsidó történelem témaköreiből. Belső munkatársa volt a Révai Nagy Lexikonnak, munkatársa a Közgazdasági Enciklopédiának és a Zsidó Lexikonnak. Az egészségesnek hitt, 41 éves Seltmann Rezső életét álmában oltotta ki az érelmeszesedés okozta szívbénulás. A már idős főrabbi maga végezte a gyászszertartást nagytehetségű, tudós fia ravatalánál. "Hallgatok és megnyugszom abban, amit az Örökkévaló rendelt" - búcsúzott édes fiától. Sírkövére a megtört édesapa e sorokat vésette:

"Félszáz esztendőn hirdettem a vigaszos igét,
Hantok alól cseng már könnyfeledő vigaszom,
Gyermekeim, éveim, hív hitvesem és unokám,
Hantnak ölén túl dús mennyei béke ölel."

Főbb munkái:

1911 A német politikai pártok története
1913 Ranke, mint politikus 
1915 Az orosz agrárreform
1915 Fokozza-e a telepítés a termelést?
1919 A hűbéri társadalom kora
1926 Fasiszta ideológia és angol reálpolitika
1926 A szocializmus Szovjet Oroszországban
1926 J. Bellers, a Páneurópa - gondolat atyja
1926 (Kolozsvár) A fejlődés törvényszerűtlensége a történelemben
1927 A háború utáni államok agrárreformjai
1928 (Szabadka) A háború utáni államok agrárreformjai
1928 (Bp) Az inkvizíció a történelmi kutatások megvilágításában
Zsidó történelmi tárgyú értekezései az Egyetértésben (1926-1927), és a Múlt és Jövő folyóiratokban (1927-28) jelentek meg.

Belgyógyász főorvos, hitközségi elnök. Diákkorában házitanítóskodott, csak így volt képes fedezni tanulmányai költségeit. Békéscsabán érettségizett 1912-ben. 1927-ben avatták orvosdoktorrá Budapesten. Belgyógyászati gyakorlati ismereteit a Vöröskereszt kórházban alapozta meg. Berlini, majd bécsi klinikákon továbbképzéseken vett részt. A Németvölgyi Úti Tüdőgyógyintézet után 1924 decemberétől 1928 szeptemberéig a hódmezővásárhelyi kórház belgyógyászatán alorvosként dolgozott. Ebben az időszakban több munkája, közleménye jelent meg szaklapokban. Belgyógyász és tüdő-szakorvosi vizsgát tett. 1929-tól 1945-ig magánorvosként tevékenykedett. A tüdőgyógyászatban és az általános belgyógyászatban a kor színvonalánál sokkal magasabb szinten végezte gyógyító munkáját. 1941-ben a zsidó hitközösség elnökének választották. 1941-es beiktató beszédében kihangsúlyozta a tiszta, őszinte emberszeretet fontosságát, "amely nem osztályoz, és nem csoportosít". A zsidótörvények időszakában Magyarország iránti ragaszkodását hangsúlyozta. 1942-43-ban munkaszolgálatra hívták be, majd őt is deportálták. 1945-től a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház tüdőosztályának, majd 1952-től a belgyógyászati osztályának főorvosa. A belosztályt klinikai szintre emelte. Szakmai és emberi tulajdonságai miatt rendkívüli mértékben emelkedett az osztály betegforgalma. A kórház tudományos tevékenységét is ő irányította. Kézben tartotta a körzeti orvosok továbbképzését, előadásokat tartott, ugyanakkor nagy számú orvostanhallgatóval is foglalkozott. 1952 után hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg tanulmányai. Az sem véletlen, hogy Németh László író Égető Eszter c. regénye egyik fő alakját a jóságos, szolid Klein doktorát róla mintázta meg. Ereje és tudása teljében, munka közben érte a váratlan halál. Köztiszteletben álló személy, mindenki által nagyra becsült doktor, emlékét máig hűen őrzi az utókor. 1994-ben emléktáblával tisztelegtek életművének.

Főbb művei:

1956 Scleroderma tüdőbeli manifesztációja
1956 Fibrosissal járó haemoblastosis
1957 (Leipzig) Haemoblastose mit Fibrose

A II. Világháború tragédiáját követően a hódmezővásárhelyi zsidóság létszáma nagymértékben csökkent. A koncentrációs táborokba elhurcoltak közül sokan nem tértek vissza. Akik túlélték a borzalmakat azok egy része hazatért, vagy máshol, más országokban próbáltak meg boldogulni, folytatni életüket. Hódmezővásárhelyről elszármazott zsidók nagy része máig ápolja a kapcsolatát a szülőhelyén maradt hittestvéreivel. Véleményem szerint, a hódmezővásárhelyi temető talán az ország egyik legszebb, legrendezettebb sírkertje, ahol az ide ellátogató számára egyértelművé válik az a tény, hogy a hódmezővásárhelyi zsidóság él, és nem hagyja a múltat elveszni, feledésbe merülni.

Felhasznált irodalom:
Silberstein Adolf: Hódmezővásárhelyi zsidók (1943)
A hódmezővásárhelyi zsidóság 1740-1993-ig (Vásárhelyi téka 1993)
Zsidó Lexikon: (1929)
Seltmann Lajos rabbi emlékezete (1932)
A hódmezővásárhelyi kórház protecturájának közleményei (1956)
A hódmezővásárhelyi Erzsébet kórház-rendelőintézet centenáriumi emlékkönyve 1898-1998
Cseuz Imre: Dr. Deutsch Béla belgyógyász főorvos emlékezete (Egészségügyi Krónika 2000 jan.-jún.)
László József: Hivatásának megszállottja volt 
Szigeti János a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség alelnökének jegyzetei