Honnan veszi a Midrás azt a gondolatot, hogy József
rákényszerítette a körülmetélést az egyiptomiakra? Mit jelent a
Bibliában „Egyiptom gyalázata”, és miért nem metélkedett körül
Izrael népe a sivatagban? Milyen lépésekben lehet bátorítani más
kultúrák - mint például az egyiptomi és görög - értékeinek
átvételét.
5768 Kislev 25. - Eitan Finkelstein
„De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép
a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek:
Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt míveljétek.” (Gen. 41,
55.) - R. Aba Bar Kahana így magyarázza: József rájuk kényszerítte a
körülmetélkedést. (Beresit Raba 93, 4.)
Kutatásaink szerint az a mandátum, amellyel a Fáraó Józsefet
felruházta, ki is használtatott akkor, amikor József
rákényszerítette a körülmetélést Egyiptom királyságának minden
alattvalójára. Ebből úgy tűnik, hogy ez a Midrás megpróbálja
megmagyarázni azt a történelmi valóságot, amivel már a bölcsek is
tisztában voltak, mi szerint az egyiptomiaknál is szokás volt a
körülmetélés, és nagy hibát és fogyatékosságot láttak a fityma
meghagyásában.
Találtak Egyiptomban olyan festményeket és szobrokat, amelyeken
körülmetélt férfiak vannak. A körülmetélésnek a tényét nyomon
követhetjük a domborműveken is. (Lásd Enciklopedia Mikrait,
„körülmetélés” 896.old.) Hasonlóan, jónéhány megvizsgált múmián is
látható a körülmetélés. A görög történetíró, Hérodotosz (i.e. V.)
egyiptomi szokásnak írja le a körülmetélkedést, és ezen hagyomány
eredetét Egyiptomra vezette vissza ( Históriák II, 104). Azt is
tudjuk, hogy a görögök és a rómaiak nem csak Izraelben, hanem ezzel
párhuzamosan Egyiptomban is betiltották a körülmetélkedést.
Úgy tűnik, hogy az egyiptomi körülmetélkedés szokása, amely a fent
említett Midrásunkban visszhangzik, megmagyarázhatja azt a tömeges
körülmetélkedést, melyet Józsué hajtott végre Gilgában a bevonulás
idején. „4. Az ok pedig, a miért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz
a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek
mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala
Égyiptomból. 5. Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely
kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben,
a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül; 6. Mert
negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt
elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból
jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a
kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely
felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a
tejjel és mézzel folyó földet. 7. Fiaikat állította vala azért
helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának,
mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban.” (Józsué 5, 4-7.)
Miért nem tartották be Izrael fiai a körülmetélkedés parancsolatát a
pusztában? A Gemara válasza szerint azért tartóztatták meg magukat a
körülmetélkedéstől, mert az veszélyt jelentett volna a pusztai
vándorlás közben (Jebamot). Habár ez megmagyarázza a halahikus okát
annak, hogy miért nem metélkedtek körül Izrael fiai, még így is
csodálkozhatunk azon, hogy az Örökkévaló nem tájékoztatta Izraelt
ezen parancsolat hosszú idejű felfüggesztéséről. Ehelyett olyan
helyzetet teremtett, hogy Izrael népe nem tudta megtartani a
körülmetélkedés hagyományát egy teljes nemzedéken keresztül.
Istennek Józsuéhoz intézett szavai kapcsán még egy kérdés fölmerül.
Az idézet közvetlenül a tömeges körülmetélkedés végrehajtása után
hangzik el: „És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok
Egyiptom gyalázatát;…” (Józsué 5, 9.). Sok exegéta elcsodálkozott az
ebben a versben szereplő kifejezésen- látszólag a körülmetéletlenség
gyalázatát kellett volna a ’pusztaság gyalázatának’ nevezni. Hiszen
Izrael népe Egyiptomi tartózkodása alatt nagyon is megtartotta a
körülmetélkedés hagyományát. Ráadásul még az egyiptomi szokásban is
(ami akár József által bevezetett szokás, ahogy a Midrás magyarázza,
akár más történelmi okokból eredő) a körülmetéletlen ember számított
gyalázatosnak.
A körülmetélés egyiptomi szokása megmagyarázhatja azt, hogy miért
teremtett az Örökkévaló olyan helyzetet, amelyben Izraelnek
tartózkodnia kellett a körülmetélkedéstől a sivatagi tartózkodás
idején. (És nem tájékoztatta őket előre a tizenkilenc évi kádési
tartózkodásról, pedig ott lett volna lehetőség a körülmetélkedésre
mindenféle veszélyeztetettség nélkül.) Úgy tűnik, hogy azok a hosszú
évek, amelyekben Izrael fiai tartózkodtak a circumcisiótól, arra
voltak szánva, hogy lehetőségük legyen elszakadni attól a
körülmetélkedő gyakorlattól, amit Egyiptomban gyakoroltak. Hiszen e
nélkül félő volt, hogy az egyiptomi kultúra részeként értelmezik
azt. Sok esetben ahhoz, hogy sikerüljön teljesen elszakadni egy
bajos kultúrától, szükség van egy hosszabb, köztes időszakra,
amelyben letisztulásra van lehetőség. Így tud létrejönni a teljes
értékbeli eltávolodás a hitvány kultúrától.
Csak a honfoglalás kezdetével, amikor már elmúlt az állandó veszélye
a visszavágyódásnak, „Új vezető adassék, és menjünk vissza
Egyiptomba” ( nincs forrás megjelölve, szabad fordítás.) nyílt meg a
lehetősége annak, hogy a körülmetélkedés gyakorlata ismét úgy tűnjék
föl, mint ami a zsidó kultúra integráns része, amely a zsidó
kultúrából ered. És nem pedig úgy, mint az egyiptomi normákhoz való
alkalmazkodás egy próbája. Végeredményben csak a honfoglaláskor
végrehajtott körülmetélkedéssel zárult le az egyiptomi kultúra
Izrael népére gyakorolt hatásának korszaka.
Meg kell jegyezni, hogy egy silány kultúrának két fajta pusztító
hatása lehet. Az első fajtája a közvetlen kár, ami a negatív értékek
átvételéből származik, ezzel szemben létezik egy megkerülő, egy
közvetett módja is a kár okozásnak, amely az adott kultúra teljes
visszautasításából (a pozitív értékeket is beleértve) adódik. A
cionizmus kezdetén is erős szándék volt arra, hogy eltávolodjunk
mindentől, ami a galuti kultúrát, társadalmi berendezkedést
jellemezte, és ez egy olyan korszakot eredményezett, amelyben
valóban bekövetkezett a teljes szakítás minden galuti értékkel. Ebbe
bele tartoztak olyan értékek is, amelyek velünk lehetnének a jelen
korszakban is. Manapság olyasvalakit értünk a ’nem galuti zsidón’,
aki nem dobott el megőrzésre érdemes értékeket magától, csak azért,
mert azok a galutban alakultak ki.
Egy felnőtt, önálló fiatal férfi nem olyan ember, aki automatikusan
mindenben a szülei értékével szembe megy. Hanem olyan, aki tisztázta
magában az igazság azon értékeit, melyek a szüleinél megtalálhatók.
Abban a korszakban, amikor a reform mozgalmak a zsidó út
fellazítását célozták meg, érthető volt a hithű zsidók csoportjának
eltávolodása, idegenkedése minden olyan dologtól, ami újításnak
tűnt. Manapság egy olyan zsidónak, aki őszintén szeretné elkerülni a
reformerek befolyását, törekednie kell arra, hogy visszaplántálja a
zsidóságba azokat a progresszív és újító karaktereket, amiket mindig
is meg lehetett találni a háláchá világában.
Úgy tűnik, hogy a pusztai lét köztes időszaka alapvetően szükséges
volt ahhoz, hogy a körülmetélés szokása megújulhasson, hogy izraeli
hagyományként juthasson kifejezésre, és ne váljon az egyiptomi
kultúrából eredeztethetővé. Ugyanígy alapvetően szükséges volt az az
élet - halál harc is, amit a makkabeusok hirdettek meg a görögök
ellen, amelynek célja az volt, hogy megdöntse és eltörölje a görög
világ értékrendjét. Ez a teljes eltörlés magába foglalta a görög
kultúrában található pozitív értékeket is: szépséget és
esztétikumot, bölcseletet és filozófiát.
Úgy tűnik, hogy a szükséges ’pusztai generáció’ fázisa után tilalom
övezte a ’görög bölcselet’ tanulását. A mi chanukánkat, olyan
gondolatokkal kell különlegessé tennünk és megszentelnünk,
amelyekben nem csak a görög kultúrában megtalálható silány értékek
eltörlése van jelen, hanem a teljes mértékű függetlenedési kísérlet
is a pusztító, ráerőszakolt görög kultúrától, a szó teljes
értelmében. A görög kultúra bajos értékeinek eltörlésén túl arra is
figyelmet kell fordítanunk, hogy a pozitívumokat, amik a benne
találhatók, ne mellőzzük teljesen.- mindezt egy olyan zsidó
megközelítéssel kell tenni, amely hisz az ő függetlenségében,
erejében, amely hűséges tud maradni az útjához akkor is, ha átveszi,
adaptálja Jafet szépségeit Sém sátrába.
Budapest, 2008. 06. 15.
Fináli Gábor
rabbihelyettes szak III. évfolyam
|
