Eszter Könyve a bibliai kánon harmadik részében nyert elhelyezést,
az "egyéb szentiratok" között. Sokáig egyáltalán nem
is akarták beiktatni a Szentkönyvek közé és csak hosszas viták
után került oda. A vonakodás legfőbb oka az volt, hogy az egyik
legjellemzőbb sajátossága miatt kétségbe vonták szent eredetét.
A könyv ugyanis egyetlen egyszer sem említi Adonájt és csak
"más helyről" várt segítségről szól.
Az istentiszteletek központja a Tóraolvasás, ami a legősibb,
hiteles dallamfordulatokból áll (lejnolás). A táámé hámikrák,
más néven: maszorétikus jelek, bár ugyanazok, de más-más
dallamlejtést jelentenek a Tóra, a zsoltár, a próféták olvasásánál,
és így Eszter Könyvének olvasásánál is.
A Megilla olvasása közben utalásokból látható, hogy az Eszter
Könyve írója járatos volt a perzsa udvarban, ez alátámasztja,
hogy a Megillát Mordecháj írta.
Eszter Könyvét a Zsinagógákban tradicionális dallammal éneklik.
A vidám dallamot néhány helyen azonban megszakítják, és Jeremiás
Siralmainak, az échának dallamára éneklik. Az első ilyen hely a
szövegben Eszter 1:7. A hagyomány szerint a különféle edények
nem voltak mások, mint az egykori jeruzsálemi Szentély elrabolt
kincsei."Aranypoharakból ittak és különféle edényekből;
királyi bőkezűséggel folyt a királyi bor."
"Élt egy zsidó Susánban, a fővárosban. Úgy hívták,
Mordecháj Ben Jáir Ben Simi Ben Kis, Benjámin törzséből."
(Eszter 2:5) E mondat után a lejnoló megvárja, míg a közösség
megismétli a mondatot.
"Jeruzsálembe vitték száműzetésbe azokkal együtt, akiket
Jöchonja júdeai királlyal együtt száműztek, kiket Nebuchádnecár
babilóniai király küldött a száműzetésbe." (Eszter 2:6)
Ezt a mondatot is échának dallamára éneklik.
"Akkor éjjel elkerülte a királyt az álom." (Eszet 6:1)
Ez a mondat is azok közé tartozik, amelyet nem a Megilla hagyományos
dallamával olvasunk. Ez a mondat a nagyünnepek dallamvilágával
hangzik fel. Ennek oka az, hogy a hagyomány szerint ez a mondat nem
Áchásvérosra, hanem a királyok királyára, az Ö. Valóra
vonatkozik.
S Eszter királyné így felelt: ha kegyes vagy hozzám, óh király,
s ha jónak tűnik előtted, kérésemért életem adassék nekem, s
népem kívánságomért." (Eszter 7:3) Eszter kérése szintén
az échának dallamára éneklik.
"Mert hogy viselhetném el a népemet ért veszedelem látványát,
és hogyan viselhetném el, ha látom nemzetségem pusztulását?"
(Eszter 8:6) Ezt is échának dallamára éneklik.
"A zsidókra fény, öröm, boldogság és dicsőség köszöntött."
(Eszter 8:16) Mikor a Megillát olvasó ehhez a vershez ér,
elhallgat, a közösség hangosan elmondja ezt a mondatot, és csak
utána folytatja a felolvasást, megduplázva ezzel az örömöt,
hiszen kétszer is elhangzik, hogy a zsidók örvendtek, és ez által
a jelenben mi is örvendünk.
Hámán tíz fiának nevét valamint a tizedik versnek az első szavát
egy lélegzetvétellel olvassa fel a felolvasó, mert a tradíció
szerint ennek az ötszáz embernek voltak a parancsnokai. (Eszter
9:6-10)
E mondat után a lejnoló megvárja, míg a közösség megismétli
a mondatot. (Eszter 10:3)
Eszterhez fűződik a Purim nevű ünnepünk. Az Eszterre való emlékezés
a vidámság és mindenfajta szórakozás napjává vált.
Budapest, 2005-03-15
Varga
György
judaisztika tanár szak II. évfolyam
|
