Kárpáti Judit:
A SZOMBATHELYI NEOLÓG ZSINAGÓGA FŐBEJÁRATÁNAK FELIRATA


A dolgozat első része!

"Jöjjetek kapuiba háladallal, udvaraiba dicsénekkel..."

Szemináriumi dolgozat
MŰVÉSZETELMÉLET

Kárpáti Judit
OR-ZSE Doktori Iskola III. évfolyam 2006/2007

1. Bevezetés: Történelmi áttekintés


"Jöjjetek kapuiba háladallal, udvaraiba dicsénekkel..."

A 100. zsoltárnak ezt a mondatát minden reggel a sáchárit ima elején, a pszuké dezimrá (énekes szakaszok) részében mondjuk el, álló helyzetben, amely a zsoltár vallási jelentőségét hangsúlyozza, mélyebb spirituális tartalmát hangsúlyossá téve ezzel.

A zsidó naptár szerinti 5640. év Elul havának egyik hajnalán a szombathelyi modern felfogású zsidóság, a neológ közösség számára ennek a zsoltárversnek a konkrét és mélyebb tartalma a megszokottnál is nagyon fontossággal bírt és különös áhítattal ejtették ki szavait a sáchárit ima során. Ezen a jeles napon várt valóra ugyanis a Nyugat - Dunántúl legjelentősebb kongresszusi zsidó közösségének álma: a hitközségnek sikerült véghezvinnie az új templom építésének nagy feladatát, amely - Bernstein Béla rabbi szavaival élve, "az ország legszebb zsinagógái között méltán tesz számot."
i Az 5640. évben, 1880. augusztus 30-án felavatott monumentális templom Schőne, bécsi építész nagyszabású terve szerint készült. A minden tekintetben impozáns, új zsinagóga főbejáratának kapuívét az Örökkévaló nagyságát és jóságát hirdető 100. zsoltár fent idézet mondata ékesítette, szinte mintegy felhívásként mind a zsidó hívek, mind pedig a más, egyistenhívő vallások követői számára.

Sok száz magyarországi zsidó közösséghez hasonlóan, a Soában szinte teljesen elpusztított közösség a 19. század végén élte fénykorát, amikor Szombathely zsidó lakosai teljes jogú polgárokként járulhattak hozzá szeretett városuk felvirágoztatásához, gazdasági életének fellendítéséhez, noha mindössze alig félszáz éve tekinthették azt hivatalosan is otthonuknak.

Jóllehet, a Római Birodalom egyik fontos városában, az ókori Savariában feltételezhetően éltek már zsidók, de a későbbi Szombathelyen nem telepedhettek le, egészen a 19. század elejéig, amint azt a fellelhető írásos források is bizonyítják. Az újkori város is még viszonylag sokáig zsidómentes maradt. Az 1795. évi összeírásban szereplő 13 zsidó családból csak egy lakott Szombathelyen, a többi a környező kisebb helységekben. Bernstein Béla, aki a szombathelyi zsidóság történelmét legelőször feldolgozta, így ír erről a korszakról: "Legpontosabb az 1817-iki összeírás, ... e szerint Sabaria 3, Szent-Márton 15, Szőkeföld 5, Ó-Perint 3 zsidó családnak adott lakást, amikor is rabbijuk Salamon Lőbl és metszőjük Hofmann Moyses Szent-Mártonban laktak. Mindezek a kis gyülekezetek a rohonci tekintélyes hitközség fiókját képezték, melynek ideiglenes imaháza Szőkeföldön volt, a mai Sabaria szálló végében. 1830 körül azonban már önálló lett a hitközség és állandó templomot épít számukra Batthányi Fülöp herceg, amiért azután a kis község évi bért fizet, míg nem 1836-ban elhatározza, hogy megveszi a hercegtől a templomot. ... Íme tehát akkor, amikor Szombathelyen a zsidók szabad lakhatási engedélyt sem kaptak, Batthányi herceg már a saját költségén templomot is építtet számukra és minden tekintetben emberségesen, jóságosan bánik velök."
ii

Így tehát a fiatal közösség 1936-tól fogva saját zsinagógával rendelkezett és 1838-tól saját rabbija volt Kőnigsberger Lajos személyében, aki 1861-ben bekövetkezett haláláig szolgálta híveit.

Az 1848. májusi összeírásban már 289 zsidó lélek, azaz 55-60 család szerepel, amely annak a liberális szellemű szabályozásnak az eredménye, amelyet az 1840. évi országgyűlés új törvénye (XXIX. törvénycikk) tett lehetővé: a zsidók számára megengedte a városokban való szabad letelepedést. Rövidesen Szombathely a zsidó migráció fő célpontjává vált.

Balázs Edit, szombathelyi történész a következőképpen jellemzi ezt a minden szempontból jelentős változást a város és a zsidóság életében: "Az 1848. évi összeírás szerint hatvanhatan, azaz a teljes népesség ötöde foglalkozott kereskedelemmel. A Szombathelyen megindult fejlődést mutatta, hogy maga a merkátori tevékenység is erősen differenciálódott. (pl. rőfös-, bőr-, gyapjú-, ló-, liszt- és vaskereskedések) Az ekkor alapított boltokra, üzletekre száz évvel később is nagyon büszkék voltak a leszármazottak. (Pl. Stadler - üzlet -1825, a Hoffmann - 1847, a Geist - 1856)"
iii

Az egész magyarországi zsidóságot jellemző nézeteltérés a hagyományokhoz mereven ragaszkodók és a megújulást, modernizációt sürgetők között a szombathelyi zsidó közösségi életre is rányomta a bélyegét: a véget nem érő viták itt is "végzetes szakadás"-hoz vezettek. Mindkét irányzatnak sikerült legalizáltatnia magát, ami hosszabb távon előbb a hitközséghez tartozó intézmények szétválását eredményezték, majd miután 1869 végén a közösség teljesen elfogadta a országos kongresszusi szabályzat alapjait és következő évben felvette a "kongresszusi" nevet, a modernizációt ellenzők 1871-ben új hitközséget alapítottak ortodox felekezet néven, s ezzel véglegessé téve az elkülönülést. Ugyanebben az évben a kongresszusi irányzat képviselői új rabbit választottak maguknak, a magyarul nem tudó vágújhelyi dr. Stier Józsefet, akinek rabbinikus vezetése alatt a "belső és külső" építkezés korszaka köszöntött be. Erről az időszakról a következőképpen ír Balázs Edit: "A neológok nézetrendszere, világképe három oszlopra, vagy pontosabban intézményre épült: a templomra, amely a valláshoz való ragaszkodást jelentette, a községházásra, amely belszerkezetének szilárdságát hirdette és az iskolára, amely a kulturális emelkedést, a modernizációt és a magyarosodást testesítette meg. A középső pillér szilárdsága persze alapfeltétele volt a másik kettőnek, de a gyakori hitközségi elnökcserék azt mutatták, hogy ádáz harc dúl a vezetésen belül. Csak akkor jutott nyugvópontra a kérdés, amikor Lackenbächer Fülöp (1877-1886) lett az elnök, azután szó szerint az építkezéseké lehetett a szó. "
iv

A hitközség vezetősége végül 1878-ban határozta el az új zsinagóga megépítését.


2. A szombathelyi neológ zsinagóga

A zsinagóga megtervezésével a szász születésű, de Bécsben élő Ludwig Schőne neves építészt bízták meg, akinek alkotásain (pl. a lengyelországi Bielsko-Biala, - korábban Bieltz -, zsinagógája) a historizmus szellemisége tükröződik, de jelen munkájánál, különösen a templom tömege és burkolóanyagának megválasztásánál felfedezhető a Ludwig Förster budapesti Dohány utcai templomának alakja és ízlésvilága.
v

A 18. században német területeken megjelent zsidó felvilágosodás, a hászálá eszméje és az a 19. század közepére ebből kifejlődő modernizálási törekvés, a kulturális asszimiláció mellett, a zsinagógaépítésben eredményezett számos újítást. Ennek kiemelkedő példája a Dohány utcai zsinagóga, melynek építésze az új zsinagóga-építészeti igényekkel ötvözte a keleties stílusjegyeket: a tornyok megjelenése mellett a centrális alaprajzot felváltotta a nyújtott, hosszúkás forma. Ezen túlmenően a bimát nem középen, hanem az épület keleti falához közelebb helyezték el, amely a formálódó ortodoxia heves ellenállását váltotta ki. A neológ hitközségek ellenben követték az új stílust, s jelentős számú tornyos, téglaburkolatú zsinagóga épült az országban.

A szombathelyi akkortájt modernnek számító templom Magyarország első tornyos zsinagógáinak egyike. A gömbsisakos tornyokkal, különböző színű téglaburkolatokkal díszített kései romantikus - mór stílusú épület a Dohány utcai templomnál azonban visszafogottabb és a díszítése is szerényebb. Külső mérete: 23.40 x 36,40 méter. A tornyot ékesítő sisakokhoz hasonló kisebb díszek találhatók a pillérek tetején, illetve az a tetőgerinc fölé magasodó építményen is, amely tetőtéri helyiséget rejt.


"A homlokzatokat nagyméretű, félköríves záródású, fülkés kialakítású ablakok, illetve rózsaablakok tagolják, a párkányokat romantikus tagozatú, félköríves motívum kíséri. A koronázó párkány pártázata a Dávid - csillag szimbólumát idézi. A főhomlokzat jobb és bal oldali kapui a női karzat lépcsőházaihoz vezetnek, a középső kapu hármas boltozatú előcsarnokra nyílik. A 16,15 x 19 méteres, neológ imaterem U alakú karzatát öntöttvas oszlopokkal támasztották alá. A téli imatermet a keleti falnál lévő tórafülke mögött alakították ki, önálló lépcsőházakkal."
vi

A reprezentatív külsejű, orgonával is felszerelt, keleti világot idéző zsinagóga méretei egy dinamikusan növekvő közösség igényeiről tanúskodnak. S valóban így is volt: a 19. század végére már szűkösnek bizonyult az épület.

A minden tekintetben impozáns, új zsinagóga jelentősen hozzájárult a szombathelyi illetve velük együtt a Vas megyei zsidóság önérzetének emeléséhez és összetartásának megerősödéséhez.

A zsinagógaépítés iránti lelkesedést mutatja az alábbi, Bernstein Béla rabbi által feljegyzett tény: " A község tagjai adományaikon felül a templomülések vétele által külön-külön nagy áldozatokat hoztak..."
vii

A nem zsidó környezet felé való nyitottságot mi sem reprezentálja jobban, mint hogy szinte Magyarországon egyedülálló módon, a római katolikus püspök is jelen volt, "persze olyan püspök, mint az igazán fennkölt gondolkodású Szabó Imre, aki nagyobb téglaadománnyal járul hozzá a templom segélyezéséhez. "
viii


Dr. Stier József, szombathelyi rabbi avatóbeszéde mellett, ünnepi szónoklattal tisztelte meg a közösséget Dr. Lőw Immánuel, szegedi rabbi is, amely a két, földrajzilag távol eső, de lélekben annál inkább hasonló szemléletű hitközség bensőséges testvéri kapcsolatát bizonyítja.

3. Feliratelemzés
3.1. A Szentély és a zsinagóga

Ahhoz, hogy mélyebb bepillantást szerezhessünk a zsinagóga főbejárati feliratának spirituális tartalmába és vallási üzenetébe, elengedhetetlen közelebbről szemügyre venni a jeruzsálemi Szentély illetőleg a mai zsinagógák strukturális és szellemi összefüggéseit, párhuzamait.

"És elhelyezem hajlékomat köztetek ..." (M.III. 26,11)

Prof. Schőner Alfréd főrabbi szavai szerint, a "hajlék" kifejezés a zsidó hagyományban a zsinagóga fogalmával hozható összefüggésbe. "A zsinagógával, amely már a II. Szentély pusztulása előtt a zsidó világ egyik szellemi centruma volt. Feltehetőleg már az i.e. III. században voltak zsinagógák, azonban ezek nem az ima központi helyének számítottak, hanem elsősorban közösségi épületek voltak."
ix

....................................


A teljes dolgozat az egyetem Könyvtárában olvasható el!


 


i Bernstein, p. 142
ii ibid. pp. 117-119
iii Balázs- Katona, p. 1-2
iv ibid. p.5.
v Balázs - Katona p.5.
vi Podonyi, pp. 96-97
vii Bernstein p. 142
viii Bernstein, p. 143
ix Schőner, p.230

Kárpáti Judit
OR-ZSE Doktori Iskola, III. évf.
2007.május

 

   Vissza a TUDOMÁNY-hoz