Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei VII. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "Találkozások..." volt. (Debrecen, 2005.
május 27- 29.)
Az 1896-os év a millennium, a
magyar honfoglalás ezer éves évfordulójának az ünnepe volt.
Az 1896-os év a politikai cionizmus kezdetének, a magyarországi születésű Theodor
Herzl: Der Judenstaat (A zsidó állam) című írása megjelenésének az éve volt.
A millenniumról
1895 szilveszter éjjelén az egyszerre megkonduló harangok jelezték Magyarországon az
ünnepi év kezdetét. Emlékművek, szobrok és ünnepségek örökítették meg a
millennium emlékét, rengeteg új középületet avattak, a pesti Nagykörút teljes
hosszában megnyílt, megindult a földalatti vasút, felavatták a Ferenc József hidat,
megkezdték az Erzsébet-híd építését, megnyitották az Iparművészeti Múzeumot, a
Műcsarnokot, a Vígszínházat, lerakták az új budai vár alapkövét. Ünnepi hangulat
uralkodott az országban, "e szent esztendőben" a "magyarság ezredévi
harcait" és "államalkotó képességét" dicsőíti majd mindenki. Hogy
az akkori Magyarországnak még a felét sem tette ki a magyar lakosság? Hogy volt az
ünneplésnek "némi" soviniszta felhangja is? Hogy a csillogó-villogó
magamutogatás mögött nem volt minden szép és jó?
A magyarországi zsidóság döntő többsége együtt ünnepelt a magyarsággal, sőt az
1896-os évet kettős ünnepként élte meg a magyarországi zsidóság, hiszen a
honfoglalás és honalapítás ünnepét alig néhány hónappal előzte meg a zsidó
vallás egyenjogúságát kimondó törvények elfogadása, amelyek teljessé tették az
emancipáció 1867-ben torzón maradt művét, s lezárták a jogi befogadás folyamatát.
Az 1867. XVII. törvénycikkely, az úgynevezett "emancipációs törvény",
jogi formulát adott a zsidók polgári és politikai joggyakorlásának. A következő
néhány esztendő szintén fontos dolgokat eredményezett a magyarországi zsidóság
további sorsát illetően.
Az 1868-69. évi egyetemes gyűlés után (eredményeképpen!?) három ágra bomlott a
magyarországi zsidóság. A kongresszusi (neológ), az ortodox és a "status quo
ante" alapon álló hitközségekre. Az ország gazdasági és kulturális
életében, a fejlődés kibontakoztatásában jelentős részt vállaló fővárosi,
nagyvárosi és városi zsidóság a megújított, a magyar társadalom felé nyitottabb
kongresszusi (neológ) alapokon állt. Az új áramlatok, a liberális szellem jó talajra
lelt az egyre nagyobb gazdasági hatalomra szert tevő városi zsidóságnál. A
gazdasági hatalom mellett e réteg befolyása fokozatosan nőtt a politika, a művészet
és a tudományok terén is.
A befolyás növekedésével kezdte azonosnak érezni magát a magyarsággal és önmagát
zsidó vallású magyarként definiálta. A recepciót deklaráló 1895. évi XLII.
törvénycikkely az izraelita felekezetet a bevett felekezetek közé iktatta, míg a
vallás szabad gyakorlatáról rendelkező XLIII. törvénycikkely a zsidók és
keresztények közötti áttérési viszonosság kimondásával járult hozzá a
felekezeti egyenjogúsághoz.
Az egyházpolitikai törvényhozás során megalkotott törvények azon több évtizedes
politikai küzdelmek eredményeként születtek meg, amelyek során a kiépülő polgári
állam kísérletet tett az állam és az egyház szétválasztására, illetve a vallás-
és a lelkiismereti szabadság feltételeinek megteremtésére. A recepció értéke és
jelentősége különösen megnövekedett a millennium légkörében, hiszen a
befogadás kellő alapot szolgáltatott ahhoz, hogy a zsidóság a magyar nemzet
részeként ünnepelje a honalapítást.
A jogi válaszfalak leomlása az ezredéves ünnepet szimbolikus jelentőséggel ruházta
fel: "Mi a gondviselésnek, a magyarok istenének ujjmutatását látjuk abban,
hogy a magyar nemzet ezredéves fennállásának ünnepe egyszersmind ünnepe a magyar
zsidóságnak, mint felekezetnek is. A magyar nemzet ugyanis fennállásának ezredik
évében bebizonyította a világnak, hogy az állam fejlődésével karöltve jár a
zsidók elleni előítélet szétfoszlása is."(1) -írta az Egyenlőség.(2)
A recepció és a millennium a "testvéresedés ünnepévé" vált,
korszakhatár jellege legfőképpen a zsidóság önmeghatározásban megragadható
változásában tükröződött: "Mint magyar-zsidók értük meg az ezredik
esztendőt és mint zsidó-magyarok lépünk a második évezredbe. Vallásunk törvényei
e szent földön eggyel megszaporodtak és ez a törvény így szól: >>Hazádnak
rendületlenül légy híve, óh magyar.<<Ez volt eddig hitünk, támaszunk, de ma a
tízparancsolathoz egy tizenegyedik is járult. A magyar zsidóságnak a magyar
törvényhozás által befogadott vallási dogmája: a hazaszeretet lőn."(3)
A zsidóság előtt 1896-ban ténylegesen szélesre tárultak a kapuk, lehetőség volt
sok mindenre, még az önfeladásra, az asszimilálódásra is. Azonban az asszimiláció
nem volt, mert nem is lehetett problémamentes folyamat. Az ekkor újonnan létrejövő
polgári réteg egy része a német és a zsidó lakosság
"elmagyarosodásából" jött létre. Ez az új polgárság azonban egy
befogadott polgárság volt, a befogadottak minden meglévő hátrányos érzetével,
többek között a kisebbrendűség érzetével is rendelkezett.
Ennek az állapotnak az egyik (szükségszerű?) velejárója a túlbuzgóság, a minden
áron való hasonulás kényszere, az önámítás és a "mellet verdeső
magyarkodás". Igyekeztek tudomást sem venni róla, hogy a minap volt még csak a
tiszaeszlári vérvád és az azt követő atrocitások, a még mindig jelenlévő
antiszemitizmus, amely a néptömegek elégedetlenségét meglovagolva a zsidókra
igyekezett hárítani a felelősséget a szociális igazságtalanságokért. Ezen
problémák ellen volt, az akkori zsidóság "szent" meggyőződése szerinti
egyik lehetséges védekezés, az az út, amelyet az Egyenlőség c. újság és
széles olvasótábora képviselt. Az 1896-os millenniumi ünnepségek
előkészítésében, megrendezésében a magyar zsidóság jelentős része tevékeny
részt vállalt. A kongresszusi hitközségek teljes "mellszélességgel",
csöppet sem feszélyezve magukat, sőt inkább hivalkodóan, néha már tolakodóan
kértek részt magunknak az "ünnepi tortából".
Mindezeket bizonyítandó az Egyenlőség 1896-os számaiból
"szemelgettem" ízelítőül. A cikkek hangvétele, dagályos stílusa
illeszkedik a korabeli magyar sajtó megszokott hangneméhez. Nem is ebben rejlik
különlegessége!
Többszöri olvasatban, az idő jótékony távolából, inkább az látszik, hogy a
zsidóság azon része, amely problémái megoldásának kulcsát az asszimilációban
látta, és érzéseit, gondolatait az Egyenlőség hasábjain látta viszont,
mennyire akart, mennyire szeretett volna, néha már görcsösen is, a kor általános
magyar szellemiségével azonosulni.
Mennyire behódolt az uralkodónak és a dicsőítésére használt szuperlatívuszok
száma sem maradt el a korabeli magyar lapokétól. Néha jobban "magyarkodott"
mint a magyar sajtó! A történelmi párhuzam állítása a magyar és a zsidó
őstörténet között ma már komikusnak hathat, de akkor ennek is határozottan
agitatív jellege volt. A közös "őshaza" felemlítése szintén e célt
szolgálta.
A zsidó ünnep - magyar ünnep, a magyar nép és a magyarság történelmi szerepe, a
"velejéig magyar" csak egy "egészen picit" zsidó újságírók
viszonya a millenniumhoz, érdekes "ízt" ad ezeknek az írásoknak.
Néhány ilyen írást, cikkrészletet idézek, amelyek átfogó képet adnak az
Egyenlőségnek és az úgynevezett neológ zsidóság javarészének viszonyáról a
magyarság millenniumához.
1896. január 3.
Ima a millenniumi év minden szombatjára
(Szabolcsi Miksa(4))
...Dicsértessék Urunk, szabadság Istene, ki csodákat tevél s a magyart mind e mai
napig fönntartottad...
...Dicsértessék Megváltónk, örök jog és igazság, hogy a magyarral gondolkodásban
és érzésben összeforrhattunk, hogy eggyé válhattunk véle jogokban és
kötelességekben, hogy fájdalmai a mi fájdalmaink, örömei a mi örömeink...
(Ez az Ima többször megjelent, héber fordításban is, lelkesedő, elismerő olvasói
levelek kíséretében. Feltűnő, hogy míg egy zsidó áldás a kor hagyományos magyar
fordításaiban az "Áldva légy" vagy "Áldassál" szóval kezdődik,
ez az Ima a keresztény szóhasználatban sztereotip "Dicsértessék"
szóval veszi kezdetét.)
A magyar zsidóság és a millennium (Dr. Lázár Béla(5))
...Elfeledjük a múlt minden keservét, a jelen minden baját, csak a jövendő
színes reményei vesznek körül...
...Ez az esztendő legyen hát az öröm éve, a múltra boruljon sötét, átláthatatlan
fátyol s kezdődjék egy új esztendő, mert hiszen a zsidóság is "megbűnhődte
már a múltat és jövendőt."
(Itt már megtalálható a "tiszta lappal való indulás" és a közös
történelmi sors szerepeltetése, amely az Egyenlőség egész évi fő
gondolatai.)
január 10.
A recepció és a millennium (Dr. Fleischmann Sándor(6))
...Mi a gondviselésnek, a magyarok istenének ujjmutatását látjuk abban, hogy a
magyar haza ezredéves fönnállásának ünnepe egyszersmind ünnepe a magyar
zsidóságnak, mint felekezetnek is. A magyar nemzet ugyanis fönnállásának ezredik
évében bebizonyította a világnak, hogy az állam fejlődésével karöltve jár a
zsidók elleni előítélet szétfoszlása is.
(Jövőbe tekintő, szép elképzelések. A zsidókról még, mint felekezetről van
szó!)
április 24. (Külön melléklet jelenik meg!)
Ezer év (Dr. Silberstein-Ötvös Adolf(7))
...És a magyar nép is negyedik millenniumát üli, mint ősnép, első ezredévét
zárja be dicsőségesen, mint államalakító, jog- és szabadságvédő nemzet. Első
ezredévét, mint Nimród népe, Mezopotámiában töltötte, a zsidó pátriárkák
őshonában. Innen kivándoroltak a második évezredben Perzsiába, hogy a Napfény, az
igazság és nemesség vallását vegyék lelkükbe. Kisebbségben lévén a perzsa
kényurak hadai ellen, kimentek új hazát keresni a Kaukázus környékére és így telt
el a harmadik ezer év a nagy tavak termékeny tájain, de a műveletlen ugorok és
törökök környezetében. És íme, megérkezett isteni hivatásuk ideje. (...) És
lefoglalták, mint erős bevehetetlen várt a Kárpátok meredek hegyeit, áldott
völgyeivel együtt és ebből a várból védték meg Európát és a polgárosodást, a
haladást...
...Mit üzenhet a Duna a magyar hazába szakadt itt megáldott zsidóktól a szegényebb
hitsorsoknak, kik a szent földön most még nyomorognak? Titokzatos, keserves és mégis
édes dalokat a magyar koronáról, melynek fénye besugározza a keletet és nyugatot.
(Érdekes a "történelmi" párhuzam, és ehhez méltó a befejezés is.)
A második ezred kezdetén (Szabolcsi Miksa)
...Mit várt tőlünk Magyarország! - Hogy a nemzetnek hasznára váljunk, hogy vele
egybeforrjunk...
...Hála és dicsőség Teneked, nemzetek mindenható fönntartója: megfeleltünk a
várakozásnak a magyarral egybe forrtunk, a nemzetnek javára váltunk. Tartsd meg Isten
örökké dicső népedet, a magyart, és engedd, hogy a te fiad, Izrael, örökké
maradjon e dicső nép hasznos, véle szeretetben egybeforrt, tőle soha el nem
választható részének. Ámen!
Az ezredéves ünnep (Szatmári Mór(8))
Arra semmi szükség, hogy a magyar zsidóság jelenlegi, vagy jövendőbeli
hivatásáról külön elmélkedjünk az ezredéves ünnep alkalmából. A magyar
zsidóság immár nemcsak magyarnak vallja magát, de magyar akar is lenni érzésben és
gondolkodásban, munkában és törekvésben egyaránt! Jogokban teljesen egyenlő lévén
a magyar nemzeti társadalom többi tényezőjével, a hazafias kötelességek dolgában
is egyenlőséget igényel és e kötelességnek teljes odaadással meg is akar felelni. A
magyar zsidóság az ezredéves ünneplésben nem úgy vesz részt, mint külön
tényező, hanem úgy, mint annak egyik alkotó tényezője. Nem is akarja, hogy
összehasonlítsák akár e hazában élő idegen fajokkal, akár más országok
zsidóságával, mert az a vágy hevíti, hogy összeforrván a magyar nemzettel,
magyarnak tartassék.
(Úgy vélem, hogy ezek nagyon-nagyon fontos és őszinte gondolatok az ünnephez és a
magyarsághoz való hozzáállás tekintetében!)
május 08.
Fordulónál (Haber Samu9)
...És kik a nagy úton, mely mögöttünk maradt véreinkkel - ki elnyomó, ki
rabszolga, ki gyönyöröknek részese, ki üldözött, ki úr, ki igavonó, ki hadverő,
ki pulya, ki tisztelt, ki megvetett, ki keresztény, ki zsidó, volt: most egy hiten
vagyunk valamennyien, mert valóra vált az egy akol és egy pásztor ígérete.
(Akol = Magyarország. Pásztor = Fránc Joszéf hárison, ahogy a korabeli imakönyvekben
olvashatjuk.)
május 29.
A millennium ellenfelei
Miaván, ahol egyedül a zsidó iskola előtt ültettek millenniumi fákat, már ezen
kegyeletes aktus alkalmával, amikor a zsidó tanító az ezeréves ünnepet méltatta és
a fát Árpádról nevezte el, néhány parasztasszony és paraszt meggyalázó
kifejezéseket kiáltott közbe a millenniumról, a magyarokról és a zsidókról. Este
ismét tüntettek a tótok és azóta nemcsak magyarellenes tüntetések vannak
napirenden, hanem a millenniumi fákat is kitépték a tótok...
(Ez a rövid hír sok mindent elárul a magyar-zsidó, a magyar-szlovák és a
szlovák-zsidó/magyar viszonyokról abban az időben.)
június 12.
A kiállítás felekezete (Szabolcsi Miksa)
...Van a zsidóságnak része a kiállításban. A hitel, kereskedelem, vállalkozás,
gyáripar tekintélyes részben neki köszöni fellendülését ebben az országban és ez
kifejezésre jut a kiállításon; meglátszik része az újabb irodalomban, tudományban
és művészetekben, jótékonyságban és közművelődésben, de itt is mint ott csak
hozzájárulásról, részről lehet szó; hatalmas hozzájárulásról, jelentékeny
részről, melyre joggal büszke a zsidóság, mert hisz a magyar nemzet dicsőségét
gyarapította munkájával, de bolond, vagy gaz, ismételjük, az a magyar ember, ki
ezért azt mondja, hogy a kiállítás zsidó. Az a rész is, mely a zsidók számlájára
esik, Magyarország érdeme; (az eredetiben dőlt betűs szedéssel!) a zsidók
végtére is nem mint felekezet járultak hozzá a kiállításhoz, hanem mint magyarok,
mint igaz magyar hazafiak.
(Tehát a millenniumi kiállításhoz nem felekezetként (amint azt a január
10-i számban írta Fleischmann Sándor!) hanem magyarként járult hozzá a zsidóság!
Úgy gondolom ez a cikk frappánsan összefoglalja az Egyenlőség által képviselt
zsidóság és millennium kapcsolatát, jól illusztrálja a magyar zsidóság
egy részének (a nagyobb és befolyásosabb részének!) viszonyát, hozzáállását a
magyar millenniumhoz.)
Az idézett cikkrészletek alapján összegzésül meg lehet állapítani, hogy 109 évvel
ezelőtt a magyarországi zsidóság egy jelentős, egy meghatározó része
megpróbálkozott valamivel, egy új, egy még járatlan úttal: hitte, elhitte, hogy
magyarrá lehet, magyarrá tud válni és nincs köze más országok zsidóságához, a
zsidósághoz. Az 1896-os évben, Bécsben, megjelent egy könyv, amelyet a budapesti
születésű Theodor Herzl írt Der Judenstaat (A zsidó állam) címmel.
A zsidó államról
Az 1896-ban, a magyar millennium évében megjelent Der Judenstaat (A zsidó állam)
című röpiratában, brosúrájában, "nagyszabású víziójában" Herzl
alapgondolatként leszögezi, hogy a zsidóság asszimilációja nem járható út,(10)
az nem lehet megoldás a zsidóság problémáira. Két fő okot hoz e teória
alátámasztására: az antiszemitizmust és a zsidóság akaratát, miszerint az fenn
akar maradni.
A zsidók helyzete -Herzl szerint- egyre csak romlik, tekintettel a befogadó országok
abnormális gazdasági és társadalmi helyzetére. E nehéz helyzetet csak politikai
megoldással, és annak segítségével lehetne megváltoztatni. Ez a politikai megoldás:
egy zsidó állam megalapítása a nagyhatalmak beleegyezésével és segítségével,
mert az antiszemitizmus és a "zsidó nyomor"(11) ezt
indokolja.
Művének Bevezetésében a következőket írja: "A zsidókérdés
létezik. Ostobaság volna ezt tagadni. A középkornak egy idehurcolt darabja ez,
amellyel a kultúrnépek a legjobb akarat mellett még ma sem tudnak végezni. Hiszen
nagylelkű akaratukról bizonyságot tettek akkor, amikor egyen jogosítottak bennünket.
A zsidókérdés mindenütt meg van, ahol zsidók nagyobb számban élnek. (...) A
zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és
más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek
előtt világ kérdéssé kell ezt tennünk (...) Nép vagyunk, egy nép. Mindenütt
becsületesen megkíséreltük, hogy a bennünket körülvevő népek közösségébe
beolvadjunk, csak őseink hitét őrizve meg. Nem engedik meg nekünk. Hiába vagyunk hű,
némely helyen még túlzó hazafiak, hiába hozzuk ugyanazon pénz és véráldozatokat,
mint polgártársaink, hiába igyekszünk hazánk dicsőségét a művészetek és
tudományok terén, gazdagságát kereskedelem és forgalom útján emelni. Hazáinkban,
amelyekben pedig mi is már évszázadok óta lakunk, idegeneknek néznek bennünket;
gyakran olyanok, akiknek a nemzettsége még nem volt az országban, amikor a mi őseink
itt már sóhajtottak. (...) Az asszimilálódás, ami alatt nem csupán a ruházkodás,
bizonyos életszokásoknak és a nyelvnek holmi külsőségeit, de a gondolkodásban és a
minden téren való egyformává válást értem, a házasság útján volna elérhető.
Ezt azonban, mint szükségletet a többségnek kellene éreznie; semmi esetre sem elég a
vegyes házasságot törvényileg megengedettnek nyilvánítani. A magyar liberálisok,
akik ezt most megtették, érdekes tévedésben leledzenek. És ezt az elvileg berendezett
vegyes házasságot mi sem illusztrálja jobban az első esetek egyikénél: egy
kikeresztelkedett zsidó feleségül vett egy zsidó nőt."(12)
(...) "Az egész terv végtelenül egyszerű a maga alap-formájában, de annak
is kell lennie, ha igényt tart arra, hogy mindenki megérthesse. Adjanak nekünk
szuverenitást a földkerekségnek egy, a mi igazolt népi szükségleteinknek megfelelő
darabján, minden egyébről magunk fogunk gondoskodni." (13)
Herzl könyvében az apró részletekig kidolgozott praktikus tervek váltakoznak a
csapongó fantáziálással, újdonságszámba menő elképzelésekkel. A Der
Judenstaat megjelenése választóvízként hat. Ettől kezdve a zsidó világ
ellenfelekre és barátokra oszlik, vele és a gondolattal szemben, bár Herzl gondolatait
a világ zsidóságának túlsúlya elutasítólag fogadta, jobbára tudomást sem vett
róla.
A magyarországi zsidóság reagálásai a Der
Judenstaat-ra az Egyenlőség néhány cikkében
A magyarországi zsidóság döntő többsége, és itt nem csak a neológ zsidókat
értem alatta,(14) egyértelműen a Der Judenstaat-ban
megfogalmazott gondolatok ellen foglalt állást, mert ők zsidó vallású magyarként
nem éreztek késztetést egy önálló zsidó állam megalapítása iránt.
Ennek az egyértelmű elutasításnak az okai között kétségkívül az a szilárd
meggyőződés bújt meg a háttérben, hogy a sikeresen beilleszkedő, önmagát zsidó
vallású magyarként definiáló zsidóság a cionista eszmék és program
zászlóbontásával veszélyeztetve látta már megszerzett pozícióját a társadalmon
belül.
Az Egyenlőség gyorsan reflektált, hiszen az 1896. február 16-án megjelent
munkát a főszerkesztő: Szabolcsi Miksa már március 6-án egy vezércikkben
megtámadta: "Herzel Tivadar kifelejtette számításából a zsidók
hazafiságát. (...) a magyar zsidóságot nem fogja rábírni a haza elhagyására sem az
antiszemitizmus, sem semmiféle más járvány, vagy országos csapás. Nem érhet itt
bennünket soha olyan nyomorúság, hogy még végtelenül nyomorultabbakká ne válnánk,
ha e hazát más hazával kellene fölcserélnünk; legyen az bármilyen gazdag,
bármilyen boldog. Vegye tudomásul egyszer mindenkorra mindenféle sionista és
hazaszerző, hogy e földön vannak gyökereink, hogy ez a föld a mi szentföldünk, hogy
e föld mással föl nem cserélhető, mivel sem pótolható, örökké és
megváltozhatatlanul hazánk. Boldogok, ha jól folyik dolgunk; küzdünk, ha kell;
tűrünk; szenvedünk, ha Istencsapást, szenvedést, antiszemitizmust küld ránk és az
országra: de itt maradunk, itt hazánkban, minden körülmények között."(15)
A heves, érzelmi felhangoktól sem mentes reakciókat csak később követték a
higgadtabb hangvételű ellenvetések, amelyek úgyszintén elutasították, és
fantazmagóriának minősítették A zsidó államban megfogalmazott
gondolatokat. Silberstein-Ötvös Adolf így írt az Egyenlőség hasábjain:
"(A cionizmus) Nem magyar talajon fakadt, alig értjük ezt a mozgalmat, hozzá
csatlakozni nem is fogunk. Itt élvezzük a szabadságot, a jogegyenlőséget. Belevontak
a közéletbe, a hatalmi faktorok magukhoz fűznek, szeretet, tisztelet környez
bennünket, mint mi is szeretjük és tiszteljük a nemzet egészét és egyeseit."(16)
Még élesebben fogalmazott Soltész Adolf:(17) "Magyar
sionizmus nincs, nem is lesz, nem is lehet soha. A magyar embernek nem veszi be a
természete. A magyar ember pedig magyar, ha zsidó is, magyar a lelke, magyarul
érez..."(18) Az elutasítás egyértelmű és határozott.
Herzl sem táplált különösebb illúziót a magyarországi zsidósággal kapcsolatosan,
hiszen 1903. március 10-én Herzl e "látnoki" mondatokat írta Mezei Ernőnek:(19)
"A magyar zsidókról le is mondanék, ha tudnám, hogy az antiszemita
nyomorúságtól megóvja őket az ő hazafiságuk. Nem vagyok a nyomorúságnak a
spekulánsa. De a magyar zsidókat is utoléri a sors, brutálisan és annál
keményebben, minél későbben, annál vadabbul, minél hatalmasabbá válnak addig. Ez
elől nincs menekvés. Akkor majd szombatot csinálhatnak a patriotizmusukkal."(20)
Összegzés
A magyarosodó zsidóság mértékadó köreiben nagy valószínűséggel máskor sem
találtak volna kedvezőbb fogadtatásra az asszimiláció lehetőségét tagadó herzli
gondolatok. A millennium és A zsidó állam megjelenésének véletlen
időbeli egybeesése azonban még nagyobb nyomatékot adott a disszimiláció eszméjének
elvetéséhez.
1896-ban a "testvériesülés" idején nagyon kellemetlenül
érintette az Egyenlőség c. újság olvasótáborát és "holdudvarát", a
magyarországi zsidóság mértékadó részét, Theodor Herzl "víziója" az
önálló zsidó államról, így természetes volt, hogy a sajtón keresztül is
határozottan és erőteljesen visszautasította e programot.
Ha az 1896-os év mérlegét akarjuk megvonni, szembetűnő az
események torlódása és véletlen egybeesése. A "testvériesülést"
jelentő millennium és ellenpontként a politikai cionizmus megjelenése a
magyarországi zsidóság akkor még lehetséges különböző utjait és az
útelágazásokat jelölik.
Irodalomjegyzék
Avineri, Shlomo: A modern cionizmus kialakulása. Budapest-Századvég, 1994.
Bódog Gyula szerk.: 100 éves a cionista mozgalom.
Budapest-Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, 1998.
Ettinger, S. szerk.: A zsidó nép története - A modern kor: a 17. századtól
napjainkig.
Budapest-Osiris, 2002.
Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Budapest-Századvég, 1992.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái.
http://gulyaspal.mtak.hu
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest-Osiris, 2001.
Halász Zoltán: Herzl. Budapest, Magyar Világ, 1995.
Herzl, Theodor: Der Judenstaat. Versuch einer modernen Lösung der Judenfrage.
Leipzig-Wien-Breitenstein,1896.
Herzl Tivadar: A zsidó állam. Fordította: Dr. Schönfeld József. Budapest-Jövőnk,
1919.
Karády Viktor: Zsidóság Európában a modern korban. Budapest-Új Mandátum, 2000.
Novák Attila: Theodor Herzl. Budapest-Vince, 2002.
Oláh János: A millennium az Egyenlőség 1896. január 03-július 03 közötti
számaiban.
Kézirat, 1993.
Patai József: Herzl. Budapest-Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, 1932.
Prepuk Anikó: A zsidóság a millenniumon.
www.c3.hu/scripta/szazadveg/17/prepuk.htm
Schweitzer Gábor. Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?
In: Budapesti Negyed, 1994. 4. szám
Ujvári Péter szerk.: Zsidó lexikon. Budapest, 1929.
Hivatkozások
1 Dr. Fleischmann Sándor: A reczepció és a millenium. Egyenlőség,
1896. január 10. p. 2.
2 Zsidó politikai hetilap, amely a kongresszusi hitelveket valló,
úgynevezett neológ zsidóság "szócsöve" volt. Bogdányi Mór alapította
1882-ben, megindulása a tiszaeszlári per idejére esett. Jelentős szerepe volt az
egész zsidóság védelmében az antiszemita propagandával szemben. Elsősorban az
asszimilálódó zsidóság orgánuma volt, s nemcsak a zsidógyűlölettel szállt
szembe, hanem az ortodoxiával, a vallási különállással is. Nagy szerepet játszott a
recepció elfogadtatásában, a kötelező polgári házasság támogatásában. A
politikai, közéleti hangok mellett az irodalmat is támogatta. Itt is publikáltak
többek között: Patai József, Ignotus, Ujvári Péter. Rendszeres cikkírói voltak:
Kiss József, Vázsonyi Vilmos, Mezey Ferenc, Blau Lajos, Gábor Andor. De a keresztény
felekezetek reprezentánsainak is jelentek meg írásai, pl.: Pap Gábor, Balthazár
Dezső és Haypál Benő püspöké.
3 Uo. p. 3.
4 Az Egyenlőség szerkesztője és kiadója. 1857-ben született Turán és
1915-ben halt meg Balatonfüreden. Fiatal korában jesivákba járt, házitanítóskodott,
majd újságíró lett. A tiszaeszlári vérvád idején küldött tudósításai tették
nevét híressé. A magyar zsidó hírlapírás egyik megteremtője, a recepció fő
támogatója, tevékeny résztvevője az IMIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) és az
OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) megalakításának.
5 1869-ben született Nagyváradon és 1950-ben halt meg Budapesten.
Irodalomkritikusként és íróként kezdte pályáját, majd művészettörténettel
foglalkozott. Több monográfiát is írt (Paál László, Gauguin, Szinnyei Merse Pál,
Munkácsi Mihály, Zichy Mihály), az Ernst Múzeum képzőművészeti gyűjteményének
igazgatója és a Modern Művészet c. lap főszerkesztője volt. Kitért az izraelita
vallásból.
6 1862-ben született Aranyoson és 1916-ban halt meg Budapesten. Bécsben
végezte a jogi egyetemet, majd Budapesten ügyvédként dolgozott és a jogi irodalom
terén tevékeny és értékes munkát fejtett ki. 1896-tól a Neues Politisches
Volksblatt főszerkesztője volt.
7 1845-ben született Budapesten, és a halál is itt érte 1899-ben. Több
németországi egyetemre járt, majd Lipcsében doktorált filozófiából, de
tanulmányai ideje alatt már újságíróskodott és újságot is szerkesztett. Sok
újság állandó munkatársa, vezércikkírója, kritikusa és főszerkesztője (Lipcse,
Bécs, Temesvár, Budapest) volt.
8 1858-ban született Józsefházán és 1931-ben halt meg Budapesten. Publicista
és politikus. Több újságnak is dolgozott főmunkatársként, felelős
szerkesztőként. 1901-10 között függetlenségi programmal országgyűlési képviselő
volt.
9 1866-ban született Komáromban és 1921-ben halt meg Budapesten. Újságíró
és lapszerkesztő volt.
10 Patai József Herzl monográfiájában írja, hogy Herzl fiatal korában még
a konvertálást tartotta járható, sőt kívánatos útnak a zsidóság számára:
"Kihallgatást kérne a pápától és megkötné vele a zsidó világbékét. Az
összes zsidók egy napon áttérnének a katholikus vallásra, nem lopva, nem
szégyenkezve, mint eddig egyesek tették, hanem nyíltan, ünnepélyesen, az összes
harangok zúgása mellett." -Patai József: Herzl. Budapest-Pro Palesztina, 1932.p.
60.
11 Herzl Tivadar: A zsidó állam. Fordította: Dr. Schönfeld József.
Budapest-Jövőnk, 1919. p. 4.
12 Herzl Tivadar: A zsidó állam. Fordította: Dr. Schönfeld József.
Budapest-Jövőnk, 1919. pp. 6-8.
13 Uo. p. 15.
14 Az ortodoxia más okokból is elutasította a cionista gondolatot, míg a
status quo ante zsidósághoz tartozók többsége is az elutasítás mellett foglalt
állást. Ezek megindokolása azonban egy újabb tanulmányt igényelne.
15 Szabolcsi Miksa: Nem kérünk az új hazából. Egyenlőség, 1896. március
6.
16 Silberstein-Ötvös Adolf: A sionizmus. In: Egyenlőség. 1896. július 11.
17 1868-ban született Gyöngyösön és 1937-ben halt meg Budapesten.
Újságíró, közgazdasági író, majd az Országos Iparegyesület titkára, később
igazgatója.
18 Soltész Adolf: Magyarországi sionizmus. In: Egyenlőség. 1897. október 31.
19 1850-ben született Sátoraljaújhelyen és 1932-ben halt meg Budapesten.
Elvégezte a pesti Tudományegyetem jogi fakultását, de publicistaként és
országgyűlési képviselőként (függetlenségi programmal) vált közismertté. Több
korabeli újság rendszeres tárca- és vezércikkírója, főmunkatársa (pl.:
Egyetértés, Egyenlőség, Pesti Hírlap), de verseket és verses szatírákat is írt.
Korának egyik meghatározó zsidó közéleti személyisége volt.
20 Magyar Zsidó Szemle. 1929. július 26; valamint idézi Patai József:
Látogatás Mezei Ernőnél. Múlt és Jövő. 1930. október. |
