E dolgozat célja bemutatni a
bibliai és a modern héber nyelv tanításának folyamatát, illetve folytonosságát az
Országos Rabbiképző Intézettől (1877) az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemig,
az OR-ZSE-ig.
A rabbinikus tudományok, a judaika és a hebraika, vagy nagy általánosságban a zsidó
vallástudományok összességéből e dolgozat a fent említett tudományosság alapvető
fontosságú, nélkülözhetetlen szegmensével, a régi és a modern héber nyelv
tanításával kíván foglalkozni. E nyelvtörténet tudományi munkát olyan vázlatnak
tekintem, amely alapját képezheti a további kutatásnak.
I. A Rabbiképző
II. Klasszikus és modern héber a Rabbiképzőben
III. Az OR-ZSE a Rabbiképző jogutóda
IV. Bibliai és modern héber oktatás ma az OR-ZSE-n
V. Héber Nyelvvizsga Központ
I. A RABBIKÉPZŐ
Az Országos Rabbiképző alapításának,
keletkezésének és felállításának körülményei, részletei hosszú évtizedeken
keresztül késztette vizsgálódásra a különböző korok történészeit. A
rabbiképző alapítását megelőző események, a különböző vallási -ideológiai
harcok kereszttűzében állt Bérkocsis utcai épület mindenkori szellemi arculata
teljességre törekvő módon feldolgozást nyert az avatott tollú és az eseményeket
összefüggésben vizsgáló rabbik, történészek, hallgatók, kutatók által.(1)
A Rabbiképző ötvenedik jubileumát(2), a 60 éves évfordulót(3)
nemcsak tudományos fórumokon, hanem nagy értékű összefoglaló kötetekben is
megjelentették, melyeket kompetens forrásként kutatási kiinduló alapként kezelhet az
utókor. Az 1977-es centenáriumi évben az Alma Materben tartott nemzetközi konferencia
és találkozó anyagát összegyűjtötte, kötetbe rendezte és megjelentette korszakunk
egyik leg-köztiszteletre méltóbb rabbija Weinberger Mózes(4). A 110
éves évfordulón elhangzott ünnepi megemlékezést csak hanganyag őrizte meg(5),
a 120 éves jubileumi ünnepség sorozat tudományos konferenciáján elhangzott értékes
dolgozatokat magába foglaló kötetet A tanítás az élet kapuja címen jelentették meg(6).
Öt évvel később a 125 éves ünnepségsorozatnak már az új néven ismert intézmény
az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem adott otthont.
Egyetemünk jogelődje, Az Országos Rabbiképző Intézet célja "rabbikat,
hittan-és talmud-thora tanítókat képezni és egyáltalán mindenkinek zsidó
theológiai tudomány elsajátítására alkalmat nyújtani".(7)
A rabbiképzőben egy gimnáziumi (5 éves) és egy főiskolai (5 éves) szak jött
létre, elsősorban azért, mert úgy tartották, hogy csak a főiskolai évek alatt nem
lehetne megtanulni a teológiai tudományokat, így ennek előképzésére szolgál az un.
"alsóbb osztályzat". A "felsőbb osztályzat" hallgatóit pedig
egyidejűleg az egyetem látogatására biztatták. A tanítás nyelve mindkét tagozaton
részint német, részint magyar, melynek célja, hogy egyrészt mint "első
nyilvános izraelita tudományos intézet" a magyar nyelvet a zsidó tudomány terén
használja, másrészt a zsidó tudományt bevezesse a magyar irodalom körébe, mintegy
közvetítőként a két kultúra között.
Az alsóbb és felsőbb "osztályzatok"-ban egyaránt megtaláljuk a
Szentírást, a Talmudot, a héber és arámi nyelvtant, a zsidó történelmet, a
szertartástant, míg a Midrás, a vallásbölcsészet és erkölcstan, a
hitszónoklattan, a nevelés -és hit-elemzéstan c. tantárgyak csak a felső
"osztályzat"-ban tanítandók.(8)
A rabbivizsga írásbeli és szóbeli részből áll.
Az írásbeli három részből áll:
a./ három casuisticus kérdés megfejtése a "rabbinikus irodalomban dívó héber
nyelven"
b./ zsidó vallás -és erkölcstani alaptörvények kidolgozása
c./ exegeticus dolgozat
A b és c munka egyikét magyarul kell megírni.
A szóbeli vizsga részei:
- szertartástan minden tanult eleme
- szabadon választott talmudi téma kifejtése
A héber nyelv nagy jelentőséget, mint a zsidó vallástudomány nyelve kapott., amivel
a világ bármely részén élő és munkálkodó zsidó tudományossággal kapcsolatot
tarthatott.
Ugyanakkor - amint ezt majd látni fogjuk a későbbiekben - régen is voltak olyan
törekvések, melyeknek nyomán a beszélt nyelv is előtérbe került. Ezt támasztja
alá Lőwinger Sámuel Izrael Államához írt köszöntője, mely ékes héberséggel,
majd magyar fordításban jelenik meg 1948-ban, az államalapítás tiszteletére. (9)
A klasszikus - bibliai - héber, mint az ógörög. a latin, vagy a szanszkrit a
Szentírás, a post-biblikus irodalom és az imák nyelve.
A modern héber nyelv Izrael, a zsidó ország hivatalos nyelve, ami a hébert a beszélt
nyelvek sorába emelte. Sőt, bátran mondhatjuk, a modern héber a nyelvészeti
újjáéledés legkülönlegesebb példája is.
Ebben az összefüggésben leszögezhetjük, hogy a klasszikus és a modern héber nyelv
egyetemünk kutatási, tanítási, vizsgáztatási alapját képezi.
Amikor tehát azt mondjuk valakiről, hogy héberül tanul, feltétlenül különbséget
kell tennünk aközött, hogy a bibliai nyelvvel foglalkozik, illetve a beszélt héber
nyelvvel.
Ha egyetemünk teológiai tantárgyainak tanulásáról beszélünk, más készségek
fejlesztése fókuszálódik, mint ha a modern, beszélt nyelv áll a fókuszban. Míg a
bibliai héber esetében az írott szöveg értése, íráskészség (héber betűk
ismerete) nyelvek közötti közvetítői /fordítási/ készség fejlesztése kerül
előtérbe, addig a modern héber tanításában - a beszélt nyelvekre jellemző -
készségek: hallás utáni értés, írott szöveg értése, beszédkészség,
íráskészség (fogalmazás írása), nyelvek közötti közvetítő készség az
irányadók.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a modern héber nem a klasszikus nyelv egy megújított
változata.
A beszélt nyelv kialakulásának három szakaszát különböztethetjük meg:
I. 1881-1918-ig az elévülhetetlen érdemű Eliezer Ben Jehuda 1880-ban történt
alijázása - Oroszországból a Szent Földre - idejére tehető.
Ben jehuda úttörő munkáját két dolog segítette:
1. sem a zsidóknak, sem pedig a Szent Föld népességének nem volt egységes nemzeti
nyelve, hiszen a lakosság nem nemzeti alapon, hanem vallási-etnikai közösségben
szerveződött, így különböző nyelveken beszélt;
2. a XIX. sz. közepén indult meg az európai cionisták (nemzeti érzelmű zsidók)
alijája.(10)
Ben Jehuda megírta történelmi jelentőségű szótárát, melyben megtalálhatók
voltak úgy a T'nách-ból már jól ismert szavak, mint Ben Jehuda korának modern
szókincse, s vannak olyan szavak is, melyeket maga a szerző alkotott.
Sikerrel birkózott meg az olyan nyelvészeti problémákkal, melyek a kiejtésben
(askenázi, vagy szfárádi), az írásban (nyelvtani, vagy "teljes"), a
szókincsben (hogyan válhat élővé egy holt nyelv) és a nyelvtanban (a Bibliához
képest új szavakhoz új nyelvtani formák is kellenek) mutatkoztak meg. (11)
II. 1918-1948-ig az angol mandátum alatt, amikor is a hébert először fogadták el
Palesztina nyelveként, sőt 1922-ben a héber a három hivatalos nyelv egyike lett.
Ezalatt az idő alatt a héberül beszélők száma rohamosan nőtt, számos kulturális
intézményt alapítottak, létrehozták saját oktatási rendszerüket, egyetemet
alapítottak, melyekben néhány kivételtől eltekintve, a héber volt a használt nyelv.
III. 1948-tól napjainkig. Izrael Államának kikiáltása óta az élet minden
területén a hébert használják, beleértve a kormányhivatalokat, a hadsereget, stb.
Így a nem-zsidó populáció nyelve is a héber lett.
Mindhárom itt említett periódusra nagy hatást gyakorolt a bevándorlók kulturális
háttere és az a nyelvi múlt, amivel a Szent Földre érkeztek, és ahol a hébert úgy
sajátították el, mint egy számukra új nyelvet.(12)
A modern héber három alapvető összetevője:
a./ a héber klasszikusok (a Szentírás és a post-biblikus irodalom);
b./ a szabrék (bennszülöttek) elődeire hatást gyakorló nem héber hatás
c./ valamint azok a formák, amelyeket a klasszikus irodalom hatása nélkül alkottak a
bennszülöttek.(13)
II. KLASSZIKUS ÉS MODERN HÉBER A
RABBIKÉPZŐBEN
A XIX. század elején Magyarországot is
elérte a Haszkala (a zsidó felvilágosodás) mozgalma. Így a XIX. század a
magyarországi héber irodalom szempontjából igen fontos időszak volt.
A Rabbiképző akkori tanárai élénken kivették részüket a héber
felvilágosodásból, melynek két megjelenési formája volt:
1. tudományos - a klasszikus nyelvek kutatása
2. irodalmi
Az "új héber irodalom", ahogy Leopold Zunz, a zsidó tudomány atyja nevezte(14),
az újonnan megalapított Rabbiképzőben döntő jelentőségűvé vált, ugyanis a
zsidó stúdiumok mellett a modern héber irodalom is előtérbe került. Az intézet
tanárai közül számosan foglalkoztak a zsidó tudományok kutatása mellett a héber
irodalommal. Hogy csak néhányat említsünk: Bacher Vilmos(1850 - 1913), Goldziher
Ignác (1850-1921), Blau Lajos (1861-1936), Guttmann Mihály (1872-1942), Kaufmann Dávid
(1852-1899), Löwinger Sámuel ((1904-1981), vagy Scheiber Sándor (1913-1985).
A Rabbiképző a héber nyelvű zsidó tudományosság és irodalom központja lett. Blau
Lajos a szeminárium 21 évig (1914-1936) volt igazgatója héber nyelvű periodikát
jelentetett meg Hacofe Lehochmat Jiszrael Méerec Hagar címmel, mely Európa egyetlen
héber tudományos orgánuma volt abban az időben, s melybe a világ minden részéről
érkeztek a zsidó tudománnyal foglalkozó cikkek és héber nyelvű versek.
Guttmann Mihály, aki 1907-1921-ig tanára, majd 1933-1942-ig rektora volt a
Rabbiképzőnek még jobban megerősítette a héber nyelv használatát a szemináriumban
azzal, hogy bevezetett - a
korabeli héber irodalom tárgyköréből - egy állandó héber nyelvű könyvszemlét.
Guttmann kulturális hidat akart Budapest és Jeruzsálem között, mellyel a hallgatók
héber irodalom iránti szeretetére is nagy hatást gyakorolt. Ennek következtében
Héber irodalmi kört alapítottak a Rabbiképző hallgatói, melyben Braun-Bolgár
Mózes, Zvi Moskovitz, Patai József és Avigdor Hameiri-Feuerstein is megkezdték
irodalmi tevékenységüket, azaz verseket írtak és adtak elő héber nyelven. Itt
jegyzem meg, hogy Avigdor Hameiri, mint költő, a modern héber irodalom jeles
egyéniségévé nőtte ki magát. Egyebek között Madách Ember tragédiáját is
lefordította héberre. De rajtuk kívül is a későbbi generációk szülöttei közül
is találunk olyan költőket, akik a Rabbiképző végzettjei, mint például a soában
elpusztult Birnfeld Sámuel, aki Petőfi János vitézé-t fordította héber nyelvre, s
még illusztrálta is.(15)
Bacher, Blau, Goldziher és Hevesi Eliezer Ben Jehuda 1897-es és 1907-es budapesti
látogatása alkalmával történt találkozásuk eredményeképpen különféle
nyelvészeti problémák megoldásával és anyagi eszközök felkutatásával
hozzájárult Ben Jehuda - már említett - szótárának, a Milon Halason Haivrit
Hajesana Vehachadasa megírásához.(16)
A második világháború után megnőtt a héber nyelv és irodalom iránti érdeklődés
a Rabbiképzőben és a tantervben megjelent a modern héber nyelv tanítása is.
Mindez azonban nem tarthatott sokáig, mivel a szocializmus éveiben a modern héber nyelv
tanítását betiltották, sőt minden avval kapcsolatos lépést cionistának
minősítettek, ami azokban az években büntetendő volt.
A Rabbiképzőben azelőtt sem volt túlzottan "divat" a cionizmus: ;;Az
intézet kapui be voltak zárva a cionizmus előtt, azonban nem túl erősen"(17)
A szeminárium állami intézmény volt, így mindig meg kellett felelni az állami
elvárásoknak, amelyek a zsidó kisebbségtől az asszimilációt várták el. A második
világháború előtt és közvetlenül utána is azonban mindig akadtak olyan
történelmi események, amelyek felélesztették az Erec Jiszrael iránti érdeklődést,
vágyakozást. S bár az első Cionosta Kongresszus (Basel, 1897.) után Kohn Sámuel
pesti főrabbi azt nyilatkozta, hogy "Mi zsidó vallású magyarok vagyunk." és
"Nem létezik zsidó nemzet.", Blau Lajos szerint a "A 2000 év
mártíromsága elszakíthatatlan kötelékkel köt bennünket a világ
zsidóságához". Még a Balfour Deklaráció (1917) és a fehér terror (1919-20)
sem változtatta meg gondolkodásmódjukat. S bár folytatódott az asszimiláció, a
szemináriumban érezni lehetett az új szelek szavát. Kiss Arnold budai főrabbi a
Rabbiképző tanára és Heller Bernát professzor, Patai József költő, Patai Rafael,
Edelsten Bertalan, a Rabbbiképző professzora, illetve a Rabbiképző számos
hallgatója, így például Roth Emil A magyar zsidók Palesztináért szervezet tagjai
voltak. Heller nagy reverenciával fogadta, mikor egyik tanítványa, Patai Rafae,l
szfárádi kiejtéssel olvasott fel egy bibliai szöveget.(18)
Visszatérve a szocializmus éveihez, minden héber tanítással kapcsolatos
erőfeszítést cionistának, így büntetendőnek véltek. A korabeli indexeket
végignézve megállapítható, maradt tehát a "szent nyelv" tanítása, mely a
Szentírás, a Talmud, a Halacha s az imák nyelvére korlátozódott. A cionista
szervezeteket betiltották, az alsó tagozat megszűnt, a tanítóképző elsorvadt,
lassan-lassan bezárták a zsidó elemi -és középiskolákat az egy zsidó gimnázium
kivételével, ahol szintén tilos volt héber nyelvet tanítani.(19)
Mindezek ellenére még akkor is történtek kísérletek a héber nyelv tantervbe való
beépítésére, még ha szűkös keretek között is.
Scheiber 1969-ben Ádám Emil, zeneszerző, kórusvezető, zene -és énektanár
segítségével beindította a kántorképzést.(20)
Ugyanebben az évben létrehozták a Goldmark kórust, amely első bemutatkozó
koncertjét a Hegedűs Gyula utcai körzet kultúrtermében adta dr. Benoschofsky Imre
köszöntése alkalmából. A kezdetekben a rabbi -és kántorhallgatókból, valamint -
az akkor egyetlen - zsidó gimnázium, az Anna Frank Gimnázium tanulóiból állt össze
a kórus. A Goldmark Kórus elsősorban az imák nyelvén (áskenázi kiejtéssel)
énekelt, időnként azonban be-becsúsztattak egy-egy ókori dallamot is például a
Báruch hágever-t, amit szfárádi kiejtéssel adtak elő.(21)
Mindent összevetve, bizton állíthatjuk, "a Rabbiképző első 100 évére
visszatekintve, hogy itt - más diszciplinák mellett - a héber nyelv és a héber
irodalom tanítása virágzott".(22)
A következő 13 évben, az 1990-es rendszerváltásig nagyon lassan bár, de kezdett
oldódni ez a szigor. A Rabbiképzőben a 80-as évek második felében Izraelből jöttek
- az intézetben végzett - tanárok (Zvi Moskovitz, Jólesz Károly, Menachem Merom),
hogy különböző vallási tárgyakat tanítsanak. Bár az órákon magyarul folyt a
tanítás-tanulás, mégis az izraeliek más szemléletet kezdtek az ódon falak közé
hozni.
1990-ben megváltozott minden. A Rabbiképző keretén belül - a jeruzsálemi Midreshet
Jerusalaimmal karöltve, Shmuel Glick aktív részvételével - újjászerveződött a
Pedagógium, a tanárképzés, ahol már a modern héber nyelv tanulása is kötelezővé
vált.
A Szochnut segítségével és anyagi támogatásával izraeli tanárok tanították a
nyelvet, sőt a négyéves képzés egyik szemeszterét a hallgatók Izraelben
töltötték.
III. AZ OR-ZSE A RABBIKÉPZŐ
JOGUTÓDJA
A 90-es évek közepén a Rabbiképző
életében felgyorsultak az események. 1996-ban, Schweitzer József - nyugalomba
vonulása után Schőner Alfréd, aki szintén a Rabbiképző végzettje, vette át az
intézet vezetését azzal a határozott célkitűzéssel, hogy az addig főiskolai
státuszban levő Rabbiképzőt egyetemi rangra emelje. Ebben a törekvésében a
MAZSIHISZ ebbéli igénye és támogatása is egyetértésre talált.
Mindehhez azonban nem volt elegendő, hogy a magyar Parlament megszavazza az intézmény
új nevét, - 2000. január 1. -én -, de akkreditációs vizsgálaton is át kellett
esni, ahhoz, hogy a megelőlegezett egyetemi rangnak, az ezzel járó követelményeknek
az immáron ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-ZSIDÓ EGYETEM megfeleljen.
Ahhoz, hogy a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) elvárásainak eleget tegyen az
egyetem, tanszékeket, szakokat, infrastruktúrát kellett létrehozni, és olyan magasan
kvalifikált szakembereket megnyerni a Rabbiképzőben való tanításra, akik a
tudományos életben megfelelő rangot vívtak ki maguknak.
Ennek jegyében indult meg már az 1995-96-os tanévben a Zsidó Közösségi
Szociális Munkás Szak. "E képzés célja olyan szakemberek képzése, akik
alkalmasak közösségi szociális munkás tevékenység ellátására a magyarországi
és a régió magyar ajkú zsidó közösségeinek intézményrendszerében."(23)
A zsinagógák funkcionáriusainak vészes hiánya adta az ötletet az egyetem
vezetésének a Liturgiatörténet és a Kántor Szakirányú Továbbképzés
beindításához.
A Művelődéstörténet Szakon pedig azok tanulnak, akik nem vallási, teológiai vonalon
akarnak majd elhelyezkedni, de szeretnének a zsidó kultúrával, történelemmel, stb.
megismerkedni.
Ez az időszak hívta életre - a tanszékek megalakítása mellett egy olyan Nyelvi
Lektorátus létrehozását, amely gondozza az egyetemen tanított nyelveket, így a
hébert (bibliai és modern), az angolt, a jiddist, az arameust, a latint és a
görögöt, másrészt "kiszolgálja" a szakok nyelvtanulásra vonatkozó
igényeit. Miután azonban az egyetem minden szakán folyik valamilyen szintű bibliai,
illetve modern héber tanítás, a lektorátus a legnagyobb hangsúlyt a héber nyelv
oktatására helyezi. Ez annál is inkább indokolt, mivel egyetemünk minden szakán
tanulnak a hallgatók teológiai tárgyakat.
2002. novemberében akkreditálták az OR-ZSE Nyelvvizsgaközpontot, amelyen a
jelentkezők modern héber (általános) és bibliai héber (szakmai) nyelvből
szerezhetnek államilag elismert nyelvvizsga bizonyítványt.(24)
"A Magyar Köztársaság 1993. évi LXXX. Törvénye megadta a jogot ahhoz, hogy
egyetemünk megteremtse a zsidó vallástudomány hazai és közép-kelet-európai
doktorképzését". 2003-tól egyetemünk jogosult lett akkreditált Doktori Iskola
indítására is, ahol a héber nyelvtudás a felvételi egyik feltétele, s melyen a
megszerezhető legmagasabb végzettség, a PhD fokozat. Doktori Iskolánkon habilitációs
vizsgát is lehet tenni.
IV. BIBLIAI ÉS MODERN HÉBER
OKTATÁS MA AZ OR-ZSE-N
A megváltozott politikai és társadalmi
helyzet tette lehetővé, hogy a héber nyelv tanításával komolyan kezdjünk
foglalkozni a 90-es években. Kedvező eseménynek mondható továbbá, hogy Magyarország
és Izrael között újból felvétetett a diplomáciai kapcsolat, sőt a két ország
között egyre kedvezőbb politikai, gazdasági kulturális és oktatatási
együttműködés jött létre. Ez tette lehetővé, hogy a héber nyelvet kezdetben
kizárólag Izraelből érkezett tanárok tanítsák az összes zsidó tanintézetben.
Szükség volt erre azért, mert Magyarországon héber nyelvtanár képzés soha nem
volt, gyakorlatilag a Rabbiképzőben is teológusok tanították a nyelvet. A múlt
rendszer ateista világlátása majdnem teljesen "eltűntette" a héber nyelv
iránti fogékonyságot, mert még az imák nyelvét sem használták nagy számban. A
felnövekvő generációk már írni-olvasni sem tanultak meg, nem beszélve az imákról.
A zsidó családok féltették gyermekeiket, így csak elvétve járatták őket a
néhány még működő Talmud Tórák egyikébe. Ráadásul még szűk családi körben
sem gyakorolták a vallást, így a most egyetemista korú zsidó populáció majdnem
teljesen tudatlanul kezdi meg tanulmányait. A családi háttér, és az iskolai vallási
nevelés hiánya felbecsülhetetlen károkat okozott a hallgatók felkészültségét
illetően (25)
Ezt a háttért figyelembe véve kellett hozzáfogni a bibliai és a modern héber nyelv
oktatásának átalakításához. Természetesen szakonként változik a tanítási cél,
hiszen levelező tagozaton (liturgiatörténet) nem lehet beszélt nyelvet tanítani,
ehhez nem elég magas a képzésbe építhető óraszám. Illetve a közösségi
szociális munkásoknak, vagy a művelődéstörténészeknek is az esti tagozaton jóval
kevesebb a héber tanulási lehetőségük. Ennek megfelelően az alacsonyabb óraszámban
tanuló hallgatók a hébert is alacsonyabb óraszámban - heti 2-4 - tanulják.
Az új feladatokhoz új tanterveket kellett készítenünk és megfelelő tanárokat
alkalmaznunk. A tanárok a - modern hébert illetően -még ma is részben izraeliek, de
van már saját végzettünk is, akiket kiküldtünk Izraelbe továbbképzésre, hogy ott
szerezzenek olyan bizonyítványt, mely predesztinálja őket arra, hogy hébert
tanítsanak.
A rabbijelöltek és a judaisztika tanárjelöltek négy szinten, heti 6-8 órában
tanulják a modern héber nyelvet. Ők azok, akiknek leginkább szükségük van arra is,
hogy beszéljenek héberül. Ezt azonnal megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy a
három zsidó iskolában, az Amerikai Alapítványi Iskolában, a Lauder Javne Zsidó
Közösségi Iskolában, és a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban a mi
végzettjeink tanítják nemcsak a vallástant, hanem a modern héber nyelvet is (héber
nyelvtanár képzés nem lévén ma sem). Néhány végzettünk a Szochnut által
szervezett héber tanításban is részt vesz. Ezért tehetségesebb hallgatóink
tanulják a héber nyelv tanításának módszertanát is. A képzési idő végén a
hallgatók szigorlatot tesznek modern héber nyelvből, ezzel mintegy igazolva
nyelvtudásukat.
A bibliai hébert a teológiai tárgyak óráin, illetve a bibliai héber grammatika
órán sajátítják el. Ezt ma is a teológiai tárgyakat tanító tanárok tanítják.
Több ízben előfordult az utóbbi években, hogy a mi rabbi végzettjeink tanítottak az
ELTE Judaisztika Kutatócsoportjában bibliai héber grammatikát.
A modern héber nyelvet tanító tanárok évente részt vesznek - a Szochnut által
szervezett - továbbképzésen, melyet izraeli tanárok tartanak vagy Izraelben vagy
Magyarországon.
V. HÉBER NYELVVIZSGAKÖZPONT
Az ezredfordulón felmerült egy héber
nyelvvizsga központ létrehozásának igénye. Történt ez azért, mert az új
törvények egyrészt megszüntették a Rigó utcai nyelvvizsgáztatás egyeduralmát, és
lehetővé tették, hogy máshol is létrehozzanak nyelvvizsgáztatási helyeket,
másrészt a Rigó utcában is előírták az egyes nyelvek nyelvvizsgájának
akkreditációját, így ott is megszűnt a régi típusú héber nyelvvizsga
lehetősége. Ezt a lehetőséget kihasználva határozta el lektorátusunk a
Nyelvvizsgaközpont megtervezését, felépítését és gyakorlati kivitelezését.
Mivel a törvények szerint(26) egy nyelvvel nyelvvizsga központot nem lehet létrehozni
csak abban az esetben, ha ugyanannak a nyelvnek a szakmai változatából is lehet
vizsgázni, és egyetemen belül csak olyan nyelv lehet szakmai, amely szakmának külön
kara van, kézenfekvő volt, hogy a rabbiképzés szakmai nyelve a bibliai héber, így
nyelvvizsga központunkban modern héber (általános) és bibliai héber (szakmai)
nyelvből vizsgázhat a nyelvvizsgára jelentkező. Fontos megjegyeznünk, hogy
nyelvvizsga központunkban nemcsak saját hallgatóink vizsgázhatnak, hanem bárki, aki
14. életévét betöltötte és nem héber az anyanyelve. Különös fontosságot
tulajdonítunk annak, hogy a bibliai hébert sikerült felvétetnünk a klasszikus nyelvek
nyelvvizsga lehetőségei közé, amelyre eddig még Magyarországon nem volt precedens.
Mindenképpen szeretnénk ugyanis lehetőséget nyújtani a bibliai héberből való
nyelvvizsgázásra nemcsak saját hallgatóinknak, hanem azoknak a más vallású
teológusoknak is, akik az ószövetséget eredeti nyelven tanulják, illetve olyan más
egyetemek, főiskolák hallgatóinak, végzettjeinek, akik saját judaisztikával
foglalkozó szakukon, tanszékükön kerülnek kapcsolatba judaikával, illetve
hebraikával.
Az elvek tisztázása után hozzáfogtunk a gyakorlati kivitelezéshez. Elvi döntés
született arról is, hogy kétnyelvű, háromszintű - alap, - közép, -felsőfokú - A,
B, illetve C típusú nyelvvizsgát lehet tenni modern héberből, de csak C típusú
nyelvvizsgát lehet tenni bibliai héber nyelvből. Ez azért van így, mert a klasszikus
nyelvek tudását mérve kevesebb készséget tudunk vizsgálni, mint a modern nyelvek
esetében, hogy csak egy példát említsek, a bibliai héber tudás vizsgálatában nem
szerepel a beszédkészség ellenőrzése.
Mivel a személyi és tárgyi feltételek megvoltak, hiszen az egyetem
infrastruktúrájába illesztettük a nyelvvizsgaközpontot, és a személyek is adottak
voltak, az egy új adminisztratív munkaerő kivételével, azonnal érdemi munkához
láttunk.
Ennek eredményeképpen 2002. novemberében a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület
akkreditálta héber nyelvvizsga központunkat, és azóta államilag elismert
bizonyítvány kiadására jogosult az OR-ZSE Nyelvvizsgaközpontja.
Jegyzetek
1. a./ Dr Blau, Lajos, Az országos rabbiképző intézet előtörténetéhez in: Magyar
Zsidó Szemle, XXXIV. évf.. 1917 április-október, 2-4 szám, pp. 88-139
b./ Dr Hirschler, Imre, A Rabiképző Intézet előtörténetéhez, in: Magyar Zsidó
Szemle, LVIII. évf.. 1941, 2-4 szám, pp. 155-160
2. Dr Blau, Lajos és Klein, Miksa, Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző
Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927, I. kötet, A Rabbiképző első ötven éve,
Budapest, 1927. A történeti hűség kedvéért megjegyzendő, hogy a tízéves
évfordulóról is kötet jelent meg.
Lásd Bánóczy József, Az országos rabbiképző itézet első évtizedének
története, in: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesítője az 1886/87-
Tanévről, Budapest, 1888
3. A 60 éves jubileumról lásd: Dr Guttmann Mihály, Dr Lőwinger Sámuel, Guttmann
Henrik, Wertheimer Adolf, A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hatvan éves
jubileuma, Budapest, 1937
4. The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977, A Centennial Volume, Studies in its
History and its Scholarly Record, szerk.: Carmilli-Weinberger, Moshe, New-York, 1986
5. Hanganyag az Országos Rabbiképző 110 éves jubileumáról, magnetofon kazetta,
OR-ZSE, Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék
6. "Tanítás az élet kapuja". Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet
fennállásának 120. évfordulója alkalmából, főszerk.: Schweitzer József, Budapest,
1999
7. Oláh, János, A Szentírás oktatása a Rabbiképző múltjában és jelenében, in:
OR-ZSE ÉVKÖNYV 2001-2003, szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János, Budapest, 2003, p.
35
8. A KONGRESSZUSI SZAKBIZOTTSÁG TERVEZETE. Az 1868. évi december hó 10- ére
egybehívott izraelita egyetemes gyűlés XXXIII. ülésében választott szakbizottság
által az "országos magyar izr. Rabbiképezde" számára készített
szervezési 's tanterv, in: Adalékok a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet
Történetéhez. Az intézet fennállása negyvenedik évfordulója ünnepére (1877
október 4 - 1917 október 4.), Budapest, 1917, pp. 45-46
9. Dr. Löwinger Sámuel, Birkáténu láMedinát Jiszráél, Köszöntjük Izráel
államát, in.: Az Országos Rabbi Egyesület Értesitője. Busapest, 1948 június
10. Enciclopedia Judaica, Jeruzsálem, 1972, p.1642
11. Enciclopedia Judaica, Jeruzsálem, 1972, p.1643
12. Tene, David, Israeli Hebrew, Ariel vol. 25 (19699 PP. 48-63
13. Enciclopedia Judaica, Jeruzsálem, 1972, p.1645-55
14. The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977,
A Centennial Volume, Studies in its History and its Scholarly Record, szerk.:
Carmilli-Weinberger, Moshe, New-York, 1986, p. 206
15. Schőner, Alfréd, Az elveszített álmok. Dr Birnfeld Sámuel rabbi emlékére,
Budapest, 2004
16. Lövinger, Sámuel, Eliezer Ben Jehuda levelei prof. Bacherhez in: Antal Márk
Emlékkönyv, szerk.: Weiberger Mózes, Kolozsvár, 1943, héber rész, p.VI, Ben Jehuda
Goldziherhez írt leveleit Scheiber Sándor publikálta in: Orlogin, 1957, pp. 318-19.
17. The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977, A Centennial Volume, Studies in
its History and its Scholarly Record, szerk.:Carmilli-Weinberger, Moshe, New-York, 1986,
p. 124
18. The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977,
A Centennial Volume, Studies in its History and its Scholarly Record,
szerk.:Carmilli-Weinberger, Moshe, New-York, 1986, p. 124-25
19. Felkai, László, Zsidó iskolázás Magyarországon (1870-1990), Budapest, é.n.
20. Ádám, Mária, Ádám (Rothmann) Emil tanár-karnagy-zeneszerző élete és
munkássága, in: OR-ZSE ÉVKÖNYV, szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János, Budapest,
2003. pp. 244-45
21. Ádám, Mária, Ádám (Rothmann) Emil tanár-karnagy-zeneszerző élete és
munkássága, in: OR-ZSE ÉVKÖNYV, szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János, Budapest,
2003. pp. 246-49
22. The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977,
A Centennial Volume, Studies in its History and its Scholarly Record,
szerk.:Carmilli-Weinberger, Moshe, New-York, 1986, p. 212
23. Ungárné Komoly, Judit, A zsidó oktatás megújult feladatai, in: OR-ZSE ÉVKÖNYV,
szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János, Budapest, 2003. p. 49
24. AK-XX/1/2002. ügyszámú HATÁROZAT akkreditálta az OR-ZSE Nyelvvizsgaközpontot,
illetve nyelvvizsgarendszereket
25. Schőner, Alfréd, A zsidó család a XXI. század elején Magyarországon, in: Te
érted, Budapest, 2004, pp. 197-201
26. A nyelvvizsgáztatás szabályait, az akkreditáció feltételrendszerét a többször
módosított 71/1998. Korm. Rendelet 4§ (3) bekezdésében, 6§-ának (3) bekezdésében,
a 30/1999. (VII.21.) OM rendelet 7§ (1) bekezdésében, illetve az Akkreditációs
Kézikönyv 5. fejezet 2.6. pontjában foglaltak tartalmazák.
|