Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003.
május 23-25.)
A három monoteista világvallás
globális kihívása
Az iszlám geopolitikailag kettévágja
középtájon a földgolyót. A kereszténység jelen van Európában, Amerikában és
gyakorlatilag mindenütt valamilyen mértékben a Földön. A zsidóság Izraelben és az
Egyesült Államokban jelentős lélekszámban él, de kisebb-nagyobb közösségekben -
hasonló módon a belőle sarjadt két valláshoz - az egész világon megjelenik. A
közös gyökerű három monoteista világvallás, értékeik mellett sok problémát is
jelentenek saját maguk és a világ számára, hiszen a történelem során irányzatok,
szakadások, pozitív és negatív tendenciák alakultak ki és épültek egymásra. A
másikkal akkor tudunk érdemben kapcsolatba lépni, ha először saját házunkat
tesszük rendbe. Az események azonban felgyorsultak, nem tudunk már évezredeket,
évszázadokat, évtizedeket, vagy akár csak éveket is várni. Lépni kell, különben
fejünkre szakad a ház, ránk omlik a magunk építette Gólem. A kihívás globális,
nem csak helyi jellegű. Egymás tolerálása, megértése, megismerése, megszeretése
azonban alulról kiinduló folyamat, nem lehet a kémény felől felépíteni a házat. Ez
pedig annyit jelent, hogy itt és most visszavonhatatlan döntést kell a magam számára
hozni, azt át kell adni a családomnak, a rokonaimnak, a barátaimnak, a szűkebb és
tágabb társadalmi szférának, a hazának, a térségnek, Európának és az egész
világnak. Ez a sorrend. Fordítva nem működtethető. Aki rálép erre az útra, annak
nem szabad visszafordulni, mert Lótként sóbálvány lesz a sorsa, és a pusztulásba
rántja nemcsak önmagát, de szeretteit és a körbevevő világot is. Vagyis, ahogy a
költő leírta: Milliók egy miatt! A vallás drága gyógyír, az örök élet záloga,
együttélésünk megtartó oszlopa, de ugyanakkor a szétválasztás, a tragédia, a
gyűlölködés színhelye is volt és van napjainkban is. Hasonló ez a zsinagóga és az
ekklészia ókori és mai fogalmához: egyszerre szent és bűnös is. Most azonban egy
új helyzet állt elő, egy minőségileg új szituáció. Eddigi történelmünkben
szépen, lassan, egyenletesen, kisebb-nagyobb csomagokban halmozódott egymásra a bűn, a
szenny, a kirekesztés, a meg nem értés, az emberi butaság és a magabiztos
önhittség. A technika fejlődése, csodái nemcsak új konyhafelszerelési cikkeket
dobtak piacra, hanem atombombát, különféle nukleáris tömegpusztító fegyvereket és
betegség-alapanyagokat. A föld népessége jelentős mértékben növekszik, előtérbe
került az abortusz, a fogamzásgátlás és az eutanázia, mint gyorsmegoldó
lehetőség. 2001. szeptember 11-én világunkban belépett egy újfajta elem: a globális
terrorizmus. Az Egyesült Államok vezetésének válasza Afganisztán és Irak katonai
bevétele és térség fölötti irányítás átvétele volt. Úgy tűnik, hogy a
vallások, a vallási szempontok jelentős szerepet játszanak a jelen világfolyamatokban
és a későbbiekben még inkább. Mind a zsidó, mind a keresztény és az iszlám
vallás is missziós vallás. A gyökér zsidó indulású volt, de ez a kereszténység
politikai hatalomra jutásával a gyakorlatban leállt. A kereszténység a középkorban
durva és kegyetlen misszionálást is folytatott, üldözve és máglyára küldve
názáreti Jézus testvéreit is. Az iszlám esetében napjainkban a legintenzívebb a
missziós jelleg.
1, A három monoteista világvallás
biblikus gyökerei
A Biblia, a Könyvek Könyve három
világvallás gyökere. A zsidóság számára a Biblia alapvető, a Könyv Népe. Írott
hagyományanyagának kodifkálását követően egy kétezer éves történelmi utat
határozott meg, döntött el. A Hordozható Szentély a szó szoros értelmében mindent
jelentett a zsidóságnak. Ez a mű lett az az alap, melyhez minduntalan visszatérhettek,
magyarázhatták, elemezhették. Tengernyi írásos mű, exegetika, írott és szóbeli
hagyomány követte minden betűjét, szavát, kifejezését, mondatát, szakaszát,
fejezetét, történetét. A Biblia azonban csak az írott hagyomány a zsidóság
számára, a szóbeli a Talmud. Hasonló ez a vallásszerkezeti képlet más
világvallásokhoz is, éppen a kereszténységhez és az iszlámhoz is, ahol a Talmud
megfelelője a Patrisztika vagy a Hádisz. A kereszténység indulásakor nem létezett az
Újszövetség, tehát nem voltak meg az újszövetségi szent iratok. A kereszténység
Bibliája a zsidóság Bibliája volt, jobbára annak legjelentősebb görög
fordításában, a Septuagintában. Az Újszövetségi Szentírás felfogható az
Ószövetségi Szentírás egyfajta magyarázataként is. Tudjuk, hogy az Újszövetség
lapjain többféle magyarázati rendszer él békésen egymás mellett. Az
Újszövetséget követték az ókeresztény írók munkái, értelmezései, mely egy
hatalmas görög és latin nyelvű irodalmi egység. A Koránnak a Biblia, értjük most
ez alatt az Ószövetséget, nem ugyanaz, mint az Újszövetség számára volt. A Korán
felhasznál elemeket és beépít sok mindent, de a kereszténységhez viszonyítva
egyéni, sajátosan más utat követ. A Koránhoz is hozzákapcsolódott egy korai
értelmezési szöveghagyomány, a Hádisz, melyet természetesen továbbiak követtek,
és miként a zsidóságnál és kereszténységnél, itt sem áll le az értelmezési
folyamat, újra és újra értelmezik az ezer éves szövegeket, keresik napi
mondanivalójának aktualitását, eredeti üzenetének mai formájában. A Bibliára
való hivatkozás sok mindenre lehetőséget ad, jóra és rosszra egyaránt. Ugyanazt az
Ószövetséget, ugyanazt a héber, görög és latin Bibliát, ugyanazon szakaszokat,
részleteket egymással ellentétben máshogy értelmeztek és értelmezik zsidó és
keresztény részről, sokszor úgy, hogy erről nem is tudnak. Ez fordítva is áll.
Vannak hasonló, azonos elemek a zsidó, keresztény és az iszlám vallási
gondolkodásban, amikről külön fel sem tételezik, hogy az úgy van. Azt hiszik, hogy
ezt csak ők vallják, és a többiek erről sajnos semmit sem tudnak. A biblikus
gyökerek természetesen nemcsak elméletiek, de a gyakorlatban, az életformában is
megvalósultak és élnek. A zsidóság a zsidó vallási irányzatokon belül
különböző arculatot is ölt. A kereszténységnél is létezik a vallásos életforma,
bár történelmileg különböző módon, vagy éppen szekularizált formákban. Az
iszlám világa egy hatalmas egész, benne az iszlám népek történetével. Az iszlám
szintén meghatározott módon életforma, de ennek keretét a Korán határozza meg.
2, A kereszténység teológiai
antijudaizmusának múltja és jelene
A kereszténység első és második
évezrede bővelkedett a vallási antiszemitizmusban, melyet megkülönböztetésül az
újabb kor politikai antiszemitizmusától teológiai antijudaizmusnak neveztek el.
Vannak, akik szerint semmi különbség nincs a kettő között, véleményünk szerint
azonban van létjogosultsága ezen terminus technikusnak is. Körülhatárol egy
területet és azt valamiképpen fel lehet dolgozni, talán el lehet tüntetni. Tudni kell
azonban azt, hogy a teológiai antijudaizmus felszámolása az igehirdetésben, az
oktatásban, a hittankönyvekben és a teljes keresztény teológiában nem jelenti
automatikusan a politikai antiszemitizmus megszüntetését is. A soá, a vészkorszak
adott formájában a kétezer éves teológiai antijudaizmus előjátékaként és a
politikai antiszemitizmus direkt következményeként végezhette el pusztító
munkáját. Ezen teológiai antijudaizmus sajnos teljesen nem zárult le, mert új
elemekkel tud gazdagodni, és tovább élni a politikai antiszemitizmus segítségével. A
teológiai antijudaizmus az Újszövetségre alapozta állításait és kétezer éven át
keményen tartotta magát a fejekben, a szívekben és a cselekedetekben. Vannak, akik
úgy vélik, hogy maga az Újszövetség, illetve annak egyes részei, mondatai, szakaszai
már antiszemiták. Mi azonban azt állítjuk, hogy nem az Újszövetség antiszemita,
hanem annak hatásmechanizmusa, értelmezési síkja vált sok esetben antiszemitává,
lett belőle teológiai antijudaizmus. Ennek következményeként a zsidóság úgy jelent
meg a nagytömegek előtt, mint egy olyan másik vallás, amire a keresztényeknek
semmilyen különösebb figyelmet nem kell fordítani, mert a keresztényeknek nincs
közük a zsidósághoz, annak modern formájához pedig egyáltalán. A zsidóságra úgy
tekintettek, mint egy a kereszténységet megelőző vallásra, amely csupán
történetileg, a történelem sodrában megelőzte a kereszténységet. Ezen történelmi
szerepe talán még jelentős is lehetne, de mivel Jézus Krisztus megjelent és eljött
személyében a messiás, többé nincs igazi ok a zsidóság létezésére. Ez pedig
olyan magatartásrendszert involvált, hogy a zsidóságot egy bizonyos értelemben
primitív, letűnt időszak vallásának tekintse. Másrészt néha túlzott hangsúlyt is
kapott a zsidóság a keresztény teológiában, gondolkodásban, akkor ugyanis, amikor
egyes elemei kivételes nyomatékot kaptak. Ez a zsidóság szemléletének,
ábrázolásának egyoldalúságához vezetett. Előszeretettel jelenítették meg pl. a
zsidóságot a félelem, a törvénybe fulladt vallás példájaként, szemben a
kereszténységgel, mely mindenütt csak szeretetet, kegyelmet sugárzott elméleti és
gyakorlati életében. A teológiai antijudaizmus új hajtása Magyarországon Jézus
zsidóságának kétségbe vonása, melyet a szélsőjobboldal eszmevilága fűt, egyfajta
téves hazaszeretetből, téves nemzeti identitástudattól hajtva. Jézus eszerint
pártus királyfi volt, édesanyja pedig pártus hercegnő, de valószínűleg inkább
magyarok voltak. Ezt a képtelen teóriát téves etimológiai, filológiai és
történeti adathalmazzal támasztják alá. Ennek a kritikája a gyakorlatban szinte
lehetetlen, mert újabb és újabb használhatatlan tudományos színezetű csomagot és
érvet készíttet el.
3, A huszadik századi
magyarországi antiszemitizmus és annak következményei
A XX. század első felében
Magyarországon megalkották, és következetesen végrehajtották a numerus clausust és
a három zsidótörvényt. Az első két zsidótörvényt megszavazták a történelmi
egyházak püspökei is azon elv alapján, hogy a nagyobb rossz elkerülése végett a
kisebbet kell választani. Vagyis nehogy a szélsőjobboldal kerüljön hatalomra,
másrészt ténylegesen egyetértettek abban, hogy a magyar zsidóság egy kisebb, de
jelentős része lezüllesztette Magyarországot, a maga liberális, Istent, embert,
hazát, kultúrát lejárató, a gazdaságot, politikát szétzüllesztő
tevékenységével, ezért őket vissza kell szorítani, hogy Magyarország élni tudjon.
A zsidóság nagyobbik része azonban nem volt bűnös, de nem emelték fel szavukat
bűnös zsidó honfitársaik ellen, ezért ők is bűnösök. Tehát minden magyar zsidó
bűnös. Kollektív büntetést azonban a keresztény etika nem ismer, ezért minden
igazán bűnös zsidót egyenként, bűnének megfelelő mértékben kell elítélni. A
megkeresztelkedett zsidókat ebből a csoportból kivonták, mert ők keresztények,
tehát ők már nem bűnös zsidók, értük inkább felemelték és felemelhették a
szavukat. Jelentős mértékben antiszemita hozzáállást hordozott a társadalom,
miközben megmaradtak humánus magatartásformáik is. Az évszázadok teológiai
antijudaizmusa és a politikai antiszemitizmus olyan belső hozzáállást adott a magyar
társadalomnak, melyben a gettósítást, a deportálást viszonylag egyszerűen végre
lehetett hajtani. Magyarország német megszállás alatt volt, de a rendelkezéseket
általában a megkívántnál jobban és kegyetlenebbül végrehajtó helyi apparátussal
tudtak dolgozni a nácik. A magyarországi keresztény hierarchiáknak általában ugyanaz
volt az álláspontja, mint a rendszerváltás után a politikai antiszemitizmus
megjelenésekor az egyházak vezetőinek: nem kell kiadni napi nyilatkozatokat, hisz
világos, örök érvényű etikai törvényeink vannak, melyből mindenki tudja a
válaszunkat. II. János Pál pápának azonban más volt a magatartása, ő napi szinten
is elítélte az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket a világban. Ugyanez a
kötelezettsége a magyar keresztény egyházak vezetőinek napjainkban is.
4, A keresztény-zsidó párbeszéd
néhány hazai elvi kérdéséről
Kb. 10-15 évvel ezelőtt azt sem tudták
Magyarországon, hogy mi az ún. vallásközi párbeszéd, a dialógus. Én sem.
Autodidakta módon jöttem rá. Tanulmányozhattam a keresztény teológiát, a zsidó
vallástudományt, orientalisztikát és filológiát. Később egy egyesület keretei
között, amikor engedélyezték azok legális működését, az ún. rendszerváltás
idején a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságon belül elindítottam a
Hebraisztikai-Judaisztikai Munkacsoportot. Előadások és vitaestek voltak különböző
keresztény felekezeteknél mintegy három éven át. Egy idő után úgy éreztem, hogy
ez a kérdéskör egy önálló szervezetet igényel. Így jött létre a
Keresztény-Zsidó Társaság, holott a keresztény-zsidó párbeszéd Európában már a
második világháború után elindult reflektálva a holocaust borzalmára. A
Keresztény-Zsidó Társaság nem a holocaust miatt jött létre, hanem egyszerűen
azért, mert keresztényeknek és zsidóknak jó együtt, van közös mondanivalójuk
egymásnak. Ha kell, felveszik a kesztyűt a negatívumok ellen, de nem az a lényegük. A
holocaust sajnálatos módon természetes része ezen vallásközi dialógusnak, hiszen a
kereszténység történetének mindenképpen valamiféle tragikus csúcspontja akkor is,
ha nem közvetlen szereplő volt ezen történet utolsó felvonásában. Évtizedek óta
létezik a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács, mely mintegy 25 országban
képviselteti magát. A Keresztény-Zsidó Társaságot elkezdtük működteti úgy, mint
egy egyesületet, rendezvények, előadások, programok. Kiderült, hogy nem ez a
keresztény-zsidó párbeszéd a nagyvilágban, hanem ehhez képest vagy protokolláris,
vagy jóval szerényebb munkát végeznek. A lényeges különbség inkább az, hogy
nemigen társadalmasítják a kérdéskört. Tartanak egy-egy nagyobb konferenciát,
koncertet, kiadnak egy folyóiratot, de non-stop, minden hónapban járva az országot
rendezvényekkel, ez ismeretlen. 1991-ben, amikor a Keresztény-Zsidó Társaság
létrejött még nem volt tényező Magyarországon a zsidó fél. Ha volt egy állami
tárgyalás, vagy valamiféle vallási protokoll, arra csak a katolikus, református és
evangélikus fél kapott meghívást. Azzal, hogy a Keresztény-Zsidó Társaság
programjain és előadói között rendszeresen megjelent a zsidó fél is egy idő után
társadalmilag természetessé vált, hogy ez a felállás a helyes. Tehát volt zsidó,
katolikus, református, evangélikus és a kisebb létszámú keresztény egyházak
közül is mindig valaki az előadók között. Vagyis társadalompedagógiai módszerrel
rávezettük rövid idő alatt a társadalmat, alul és fölül, hogy létezik a zsidó
rész is. Tehát nem vitatkoztunk, hogy kell-e zsidó, mért nincs zsidó, hanem
elkezdtünk egy gyakorlatot, ami pozitív kép volt és leutánozták. Ez a fajta
párbeszéd nem ugyanaz, mintha pl. évente, vagy néhány évente rendeznénk egy nagy
konferenciát, nagy fogadással, nagy vallási és politikai személyiségek
részvételével, széleskörű médiapropagandával és persze kitűnő tudósokkal,
nagyszerű előadókkal külföldről és belföldről. Erre is szükség van, de csak
akkor eredményes, ha a társadalmasítás is adott, különben csak egy üres,
vonatkozásnélküli játék, aminek hosszabb távon nincsen hatása.
5, Vallások és felekezetek
egymáshoz való viszonya a mai Magyarországon
Magyarországon évtizedes távlatban
elmondható az, hogy a vallás és felekezetközi kapcsolat nem áll a vallások és
felekezetek napi programjainak, feladatainak toplistáján. Harmadrendű kérdés ez még
akkor is, ha van benne mennyiségi vagy minőségi fejlődés, illetve vannak lelkes
személyek és csoportok szezonális vagy néha hosszabb jelleggel. Ennek oka nyilván
többek között az, hogy az ún. rendszerváltás időszaka körül és után is mind a
mai napig igazából a saját identitásukkal, a saját lehetőségeiknek
újjáépítésével vannak elfoglalva a vallási szervezetek. Ez természetes, hiszen a
szocialista-kommunista időszak széttaposta a vallási szerkezeteket zsidó és
keresztény téren egyaránt. Megszűntek, kiüresedtek intézmények, korrupttá váltak
vallási személyiségek, megtörtek, megfélemlítettek, megnyomorítottak jelentős
számú vezető és a hierarchiában alacsonyabb fokon álló lelkészeket. A vallási
szerkezetek megtisztulása időt vesz igénybe. Lassan új vezetők kerülnek a nagyobb
és kisebb vallási szervezetek élére, de sokan kételkednek még a teljes
megújulásban. Inkább egy átmeneti korszakról van szó, de már látszik az alagút
vége. Volt az átkosban is keresztény-zsidó párbeszéd, igazi belső örömmel
beszélnek azokról az eseményekről, amikor egy rabbi megjelent egy keresztény
gyülekezetben. Jelenleg az egyes felekezeti teológiákon már oktatnak ökumenét,
vagyis tanítanak a keresztény-keresztény kapcsolatokról, közölnek ismereteket az
egyes keresztény felekezetekről. Ugyanígy a vallásközi ismereteket is különböző
módon beiktatják a teológia disciplinái közé. Vallástudományi tanszékek jönnek
létre különböző egyetemeken, ahol korrekt ismeretekhez juthat a jövő nemzedéke.
Mégis az egyházak, a katolikus, a nagy és kis létszámú protestáns egyházak és a
zsidó hitfelekezet nemigen találnak egymásra. Ismerem a véleményüket egymásról.
Lassan megismeri minden keresztény a zsidó ünneprendszert, és már kezdik is unni
annak újabb és újabb ismertetését előadásokon és a médiákban, még sincsen
központi elemként kezelve igazán sehol sem. Tisztelettel vagyunk a másik felé, de a
lényeg az, amit én csinálok. Természetes, ha nem csinálom jól az enyémet, akkor
képtelen vagyok a másikkal való kapcsolatra - ez igaz. Csakhogy rá kell jönni arra,
hogy sok olyan teológiai, elvi és gyakorlati kincsünk van, amely sokszor nem áll
ellentétben a másikkal, sőt azonos vele. Rá kell jönni arra, hogy amire úgy
tekintünk, mintha senki más nem tudna róla, nem valósítaná meg életében, az a
legnagyobb mértékben a másiknál is jelen van. Tehát a zsidóság és a
kereszténység, az egyes keresztény felekezetek nemcsak a karitászban tudnak
együttműködni, de az elméleti tanítások együttes munkálásában vagy éppen
átértékelésében is. Magyarországon számtalan katolikus püspök nyújtott elsőre
kezet a párbeszédben való napi munkára, de volt, aki azt mondta, hogy ő nem szereti,
ha zsidó, katolikus, református, evangélikus, meg baptista lelkészek egymás mellé
kiállnak és mindegyik tart valami előadást, megnyilatkozik. Csonka-Magyarország elég
nagy úgyhogy tovább mentem, így se jutok a végére, nem tudunk eleget tenni az újabb
és újabb kéréseknek országszerte.
6, A vallásközi párbeszéd és
politika Magyarországon
Mindenki politizál. Bármit teszünk
politika is. Nem az a probléma, hogy valaki politizál, hanem az, hogy jól csinálja-e
vagy sem. Ha a vallási szféra politizál, akkor annak jónak kell lenni, mert ha nem,
arra mindenki odafigyel. A jó családnak nincs története. Ennek a családnak van. A
rendszerváltás óta megjelenhet a politikában legálisan a vallási közeg, legfeljebb
bírálat éri. Az ország nem három részre szakadt, mint a középkorban, hanem két
részre, jobboldalra és baloldalra. Vannak konzervatív, kereszténydemokrata, jobboldali
polgárok és vannak baloldali, szocialista és liberális választók. Ez a két tábor
finoman szólva utálja egymást. Aki az egyik tábornak tagja azt a másik kirekeszti.
Aki netalán egyikre se adja le a voksát, azt mind a két tábor kilöki. Ez egy ritka
eset, de előfordul. Van egy általunk jól ismert. A Keresztény-Zsidó Társaság furcsa
módon nem kötelezte el magát se a bal, se a jobb oldal mellett, tagjai között
mindkét oldal jelentős mértékben ott van és megfér egymással. A társadalmi
szervezeteket, mint amilyen a Keresztény-Zsidó Társaság is az Országgyűlés
Társadalmi Szervezeteket Támogató Bizottsága részesíti évente valamiféle anyagi
támogatásban. A Keresztény-Zsidó Társaság több mint egy évtizede 1 millió forint
évi támogatást kapott, azóta jelentős mértékben fejlődött tevékenysége
mennyiségileg és minőségileg is, így a múlt évben 110.000, Ft-ot kapott... Vagy egy
másik társadalmi szervezet, mely más konkrét céltevékenységgel de velünk mégis
hasonló kérdéskörrel foglalkozik. Pontosabban nemigen van felmutatható tevékenysége
éves szinten, mégis sokszoros anyagi támogatást kapott évek óta. Az ok egyszerűen
annyi, hogy egy bizonyos politikai lobbit körül udvarolt és azok elintézték nekik
mindig a kiemelt juttatást. Talán egy éve országunk egyik vezető tisztviselője ezt
mondta nekem, amit ugyan eddig is tudtunk, de még állami vezető a számba nem rágta:
Tudod minden évben a mindenkori kormánypárt kijelöli, hogy kinek ad és megkérdik az
ellenzéket, hogy ők kinek szeretnének adni. Aki nem tartozik egyikhez se, annak vagy
nem adnak semmit, vagy édes keveset. Ez történik évtizede a Keresztény-Zsidó
Társasággal. Talán tegyünk fel egy butának látszó kérdést: A Jó Isten melyik
magyarországi parlamenti frakció padsorába ülne be? Talán a Fideszbe, vagy az
MSZP-be, vagy az MDF-be, vagy az SZDSZ-be ? Én úgy gondolom, hogy egyikbe se. Így
aztán Isten ügyére nem adnak a nép választott atyái, mert a vallásközi párbeszéd
meggyőződésem szerint Isten ügye, annak az Istennek az ügye, aki valószínűleg nem
tagja vitam et sanguinem egyik parlamenti pártnak sem.
7, Kereszténység és zsidóság a
mai Magyarország politikai palettáján
Magyarországon a keresztények talán
inkább a jobboldalra szavaznak, de jelentős részük a baloldalra is, a zsidóság pedig
csekély kivétellel a baloldalra. Ez pedig világos és jelentős törésvonal. A
MIÉP-et a magyarországi zsidóság teljes mértékben elutasítja és többségében a
keresztény szavazók is. A magát kereszténynek megjelölők között azonban sokan
részt vesznek ezen párt munkájában. A legutolsó választások keserves
élményrendszert hordoztak. A választók megnyerése olyan cél volt, amiért úgy
látszott, hogy érdemes harcolni. Baloldali részről felhívták a figyelmet arra, hogy
a templomokban politikai kampány is folyik. Ezt egy olyan vezető tette, akinek politikai
múltja nem tisztázott vagy nem tisztázható, vagy nem tiszta. Ennek ellenére igaz
volt, amit mondott, én különb eseteket tudtam volna felsorolni, mint amiről ő tudott.
Természetesen nem volt ez mindenütt, de tapasztalatom szerint országos szinten jelen
volt a katolikus templomokban. Itt azonban azt is el kell mondani, hogy az egyházaknak
joguk van politizálni, és ha ezt, pl. katolikus részről általában
kereszténydemokratának nevezett vonalon teszik, hát azon teszik. Felmerül azonban a
kérdés, hogy a hívek mind jobboldaliak, vagy van köztük "átkozott
szadeszes" is? Vagyis a Jó Isten képviseletében a lelkész felelősen buzdíthat-e
valamelyik párt mellett és valamelyik ellen? Vallom, hogy lehet olyan történelmi
szituáció, amikor egy egyháznak, egy vallási szervezetnek is le kell tenni a voksát
egy bizonyos párt mellett vagy ellen. Kérdés azonban, hogy most ez a történelmi
szituáció van-e, volt-e? Én úgy gondolom, hogy enyhén szólva nem tisztességes dolog
úton útfélen Istenre hivatkozni és napi pártpolitikai viszályokba, korrupciókba
belekeverni, vagy azokat lefedni Istennel. A saját pozitív elért értékkel és a
vallott elvekkel kell hódítani és nem a negatívumokkal. Tehát nem attól leszünk
jók, hogy a másik szerintünk helytelen úton jár. Ez nem jelenti azt, hogy
meggyőződésemet el kellene hallgatnom, de a demagógia, a vulgáris időleges
népszerűség nem nyerő hosszabb távon. Amikor keresztény Európáról hallunk, vagy
megfontoltan kiegészítve: zsidó-keresztény vallási, kulturális örökségről
Európában, akkor nem ártana egy kicsit körbenézni Európában. De elég kinyitni az
Internetet, vagy elég bemenni Magyarországon egy munkahelyre és egyből feltehető a
kérdés, hogy miről is beszélünk? Hol állunk mi személy szerint etikailag, hol áll
a környezetünk, hol áll az ország, hol áll ez a kérdéskör Európa egyes
országaiban? Egy szekuláris miliő vesz bennünket körül, ahol sziget a
kereszténység. A politikát művelni kell, és művelni kell a vallási szervezetek
vezető testületeinek is. Reméljük, hogy csak időleges zavarokról van szó.
8, A három monoteista világvallás
a Szentföldön, Európában és a világban
A biblikus gyökérre, mely a zsidóságé,
jogot formál a kereszténység és az iszlám is. Nemcsak a Bibliára, de a földre is,
Erecre, a Szentföldre, Izraelre is, bár különböző módon. A zsidóság 1948-ban
újjászületett Izráel államának megalapításakor. Van egy ország, ahol nem
probléma, ha valaki zsidó, nem kell lehajtani a fejét, emelt fővel élhet. Ez eddig
rendben is volna. Amikor megalakult az állam, kitört a háború, és azóta is újra és
újra kisebb és nagyobb háborúk kísérték végig ezt az 55 évet. Ma sincs béke a
Béke Földjén. Engesztelhetetlen gyűlölködés, véres merényletek, válaszcsapások,
temetés naponta, állandó gyász, és a szlogent is ismerjük: Aki Izraelben él, ezt
megszokta, nem is lehet érzékelni a napi problémákat. Ez persze nem mindig van így,
de az ember valóban sok mindenre képes. A kereszténység az egész világról
felkeresheti ó- és újszövetségi vonatkozású szent helyeit és az iszlám hívei is
imádkozhatnak szent városukban, mert nekik is szent város Jeruzsálem. Izrael minden
bizonnyal soha nem fog lemondani az egy és oszthatatlan Jeruzsálemről, de az iszlám
ebbe bizonnyal sohasem fog belenyugodni. Izraelben élnek keresztények, így arab
keresztények, akik arabok és arab szemmel nézik a világot és Izraelt. Izrael nem
tolerálja a keresztény missziót Izraelben, ami a történelmi véres keresztény
misszió miatt érthető is. Természetesen mindenkinek joga a meggyőződését tovább
adni olyan formában, hogy az a másik identitását ne sértse. Jelen vannak Izraelben is
a zsidó szélsőséges vallási és politikai irányzatok, csoportok, mint ahogy minden
államban jelen vannak. Jelen van az iszlám szélsőséges öngyilkos, terrorista
szárnya is, amivel persze nem azonos maga az iszlám. Izraelben is van vallásközi
dialógus, zsidó-keresztény-iszlám párbeszéd, ha nem is kerül a médiák
előterébe, az újságok címlapjára. A pozitívum nem szenzáció, csak a vér, a
szenvedés és a fegyver. Izraelben, Jeruzsálemben a három monoteista vallás talán
megférne egymás mellett, ha a politikai szféra békén hagyná, de nem hagyja.
Európában sokat emlegetik azt a jóslatot, hogy egyszer arra ébredünk, hogy sok kis
müezzin hív majd imára az európai nagy- és kisvárosokban. Ahol az iszlám
megjelenik, ott a környezet másvallású hívei buzgóbban kezdik gyakorolni
vallásukat, mert az iszlám vallásosság sokkal intenzívebb és a példa inspirál.
Erre pedig az iszlám azt mondja, milyen jó, hogy elősegítjük jelenlétünkkel a nem
iszlám hívők Istennel való kapcsolatát. Magyarországon két ága is van az iszlám
közösségeknek, lassan növekednek. Az iszlám országok feljövőben vannak,
meghatározó erőt képviselnek a világban. Az Egyesült Államok számára sem kis
feladat a "szeptember 11"-i merénylet után az iszlám kezelése. Folytonosan
arra utal a vezetés, hogy nem a vallás, hanem a terroristák ellen küzdenek. Elhangzott
a szerencsétlen "keresztes hadjárat" kifejezés is, aminél rosszabbat nem is
lehetett volna mondani az iszlám felé. Bagdadban az emberek mellett elpusztult egy
múzeum is, mely a bibliai örökségnek egy kincstára volt.
A vallási tolerancia kulturális,
gazdasági és politikai gyümölcsei
A Biblia egyik alapállása az, hogy aki
Istennek tetsző életet él, megtartja a parancsokat, az már itt a földön boldog lesz,
gazdag lesz, és békében élhet. Tudjuk, hogy vannak ezzel ellentétes utalásai is a
Szentírásnak, de rendre előjön ezen meggyőződés is, amiben van valami igazság.
Hiszen, ha nem háborúznak az emberek, ha kenyeret adnak belőle az éhezőknek, akkor
csak van az istenfélő életnek földi gyümölcse is. Ilyesmi a vallási tolerancia is.
Valaki mesélte, hogy az izraeli szabadkőműves páholyokban teljes vallási és emberi
béke van, zsidók, keresztények, iszlámhívők, izraeliek és arabok között. A
páholyokban a Héber Szentírás, az Újszövetség, és a Korán egymás mellett ki van
téve. Ne féljenek, nem vagyok szabadkőműves, de örülnék egy ilyen légkörnek a
világban! Gyakorlati következményei vannak a pozitív vallásközi párbeszédnek. Ha a
magyarországi vallási szervezetek, nagyok és kicsik az első helyekre tennék a
felekezet és vallásközi kapcsolatok ügyét, akkor megváltozna Magyarország
légköre. A vallásközi párbeszédet elvihetnénk mindenhová folyamatosan és
rendszeresen szerte az országba, megváltozna a magyar társadalom hozzáállása a
zsidósághoz, a kereszténységhez vagy az iszlámhoz. Ha megismernék ezen vallások
teológiai értékeit, mély vallási rítusait, történelmi értékeit és
kapcsolódásait, más szemmel néznének egymásra. Más lenne egy politikai kampány,
megváltozhatna egy ország légköre. A politika általában rövid távú
célrendszerrel dolgozik a vallás hosszabb távon él. A jövő valószínűleg többek
között a vallások problematikája is a világban. Ha ennek a történelmi tehernek,
amit a vallások ismeretlen teológiai világa, történetük és jelenük ad, nem
teszünk hamar pontot a végére, az súlyos társadalompolitikai következményekkel
járhat. A párbeszéd nem arra való, hogy a kérdéseket végleg megoldjuk, hanem, hogy
kezelhetővé tegyük. Problémák mindig lesznek, de pozitív társadalmi folyamatokat
kell elindítani és azokat életben tartani. Ennek pedig jótékony társadalmi,
kulturális és gazdasági, társadalom-jóléti és pozitív társadalom-közéleti
hatásai lehetnek. Vagyis jó befektetés.
|