Az OR-ZSE Könyvtárának
új
könyvei |
Csillagos
házak – Emberek, házak, sorsok
Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Nádor Éva
Kiadja: Nádor és Társa Tanácsadó Iroda, Budapest, 2015.
A szerkesztő előszavában többek között így ír könyvével kapcsolatban: "…A
közzétett történetek a csillagos házak hajdani lakóinak történetei. A mesélők
többsége gyerekként élte át a vészkorszakot, saját gyermekkori emlékeit osztja
meg az olvasóval. Mások szüleik, nagyszüleik, családtagjaik elmesélése alapján
emlékeznek. Többen vannak olyanok is, akik jelenlegi szomszédjaik
visszaemlékezéseit rögzítették. Bár az elmondott történetek szubjektívek, jól
illusztrálják a történelmi valóságot, egyedi jellegük mellett világosan
kirajzolódik belőlük a zsidó családok közös sorsa a kor Budapestjén. …
…Szeretnénk, ha ezzel a publikációval nemcsak megrázó egyéni történeteket,
sorsokat kapnának az olvasók, hanem a közelmúlt történelmének jobb megértéséhez
és annak felismeréséhez vezetne, hogy a holokauszt nemcsak a zsidóság, hanem az
egész magyar nép tragédiája…" A kötet mind képekben, mind dokumentumokban
gazdagon illusztrált.
Kőbe
zárt emlékezet - Holokauszt-emlékművek a Kárpát medencében
Szerkesztette: Szécsényi András
Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, Budapest,
2011.
A "Kőbe zárt emlékezet" című kétnyelvű album válogatást nyújt a rendszerváltozás
után felállított kárpát-medencei holokauszt-emlékművekből. A munka
előmunkálatnak tekinthető egy nagyszabású kutatáshoz, amelynek célja a második
világháború után készült, vészkorszakkal kapcsolatos emlékművek és emléktáblák
adatbázisának létrehozása.
Szita
Szabolcs: A hiányzó ember – Raoul Wallenberg, a humánum lovagja
Kiadja a Hetek.hu Kft., Budapest, 2014.
Szita Szabolcs új kötete Raoul Wallenberg budapesti kapcsolatrendszerét, magyar
munkatársaival folytatott embermentéseit új kutatások, új megközelítések alapján
dolgozza fel. A gazdagon dokumentált, izgalmas kötet sorra veszi Wallenberg
közeli segítőit, az áldozatkész terepmunkásokat és sofőröket, bemutatja
taktikájukat. Közben állításokat ütköztet, bírálja és elveti a korábbi
túlzásokat, a kitalált és fölösleges hőstörténeteket. A szerző feldolgozta a
svéd követségi titkár és magyar sofőrje, Langfelder Vilmos szovjet
elhurcolásának és fogságának történetét, az évtizedekig folytatott szovjet
manipulációkat. Bizonyítja, hogy Raoul Wallenberg világszerte példaképpé
emelkedett, a humánum lovagjaként tisztelik.
Csősz
László: Konfliktusok és kölcsönhatások – Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye
történelmében
Megjelent: A Nemzeti Kulturális Alap és Szolnok Megyei Jogú Város
Önkormányzatának gondozásában, Szolnok, 2014.
Ez a könyv a történelmi Jász-Nagykun-Szolnok megye területén élt zsidó
közösségek történetének első teljes körű összefoglalása. Egyben az egyik első
olyan társadalomtörténeti tanulmány, amely a zsidó lakosok 18. századi
megjelenésétől a holokausztig tartó időkeret átfogó és összehasonlító
vizsgálatára törekszik. Középpontjában zsidók és nem zsidók
kapcsolatrendszerének és konfliktusainak bemutatása áll. A helyi sajátosságokat,
családtörténeteket és egyéni sorsokat hangsúlyozó elemzés számos adalékkal és új
nézőponttal szolgál a régió történelme és általában a modern magyar
társadalomtörténet iránt érdeklődő olvasóknak. A közérthető stílusban megírt
szöveget gazdag dokumentum-válogatás egészíti ki, amelyben a levéltári iratok
mellett helyet kaptak korabeli történeti írások, sajtócikkek, valamint az egyéni
történelem dokumentumai, köztük családi fényképek, levelek, naplók és
visszaemlékezések.
Perczel
Olivér: Ipar és kereskedelem Erzsébetvárosban - A városegyesítéstől az I.
világháború időszakáig
Erzsébetvárosi Önkormányzat, Budapest, 2014.
A szerző előszavában egyebek mellett ezt írja a megjelent könyvről: "…Kötetemben
egyfajta időutazásra hívom az olvasót. Múltidéző közös utazásunk során
megpróbálom bemutatni, milyen volt a korabeli Erzsébetváros, milyen körülmények
között éltek az itt lakók, kik dolgoztak a kerületre oly jellemző kisipari és
kiskereskedelmi szférában, kik közül kerültek ki az új vállalkozók, de kitérek
arra is, hogy munka után hol és hogyan szórakozhattak az emberek. Sétánk során a
kerület kereskedelmi szempontból két legjellegzetesebb és legfontosabb, ám
egymástól markánsan eltérő útvonalán, a Király utcán és az Erzsébet körúton
haladunk végig. Az előbbi a kerület legnagyobb múltú kereskedelmi utcája, amely
kiskereskedelmi jelentőségét és forgatagát még1914-ben is őrizte. Zsúfoltságában
hasonló, karakterében azonban ettől merőben más, már-már világvárosias jellegű
út volt a Nagykörút, amelynek erzsébetvárosi részét járjuk végig kötetünkben…"
2015.05.17
Kőbányai
János: Izrael a megroppant világrend árnyékában
Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2015.
Két, egymást feltételező körülmény együtthatása teremtette meg a mai Izraelt: a
belső akarat és a világpolitikai fordulatok szerencsés csillagzata, s persze a
csillagállás kihasználása. A zsidó „kulturális emlékezet” – vallás, nyelv, s más
identitáshoz tartozó elemek anyaga és a belőlük felszabaduló energia – nem
transzponálódhatott volna át állami létezésbe, ha ez nem szolgálja a
nagyhatalmak aktuális érdekeit. Ez a feltételrendszer nemcsak a megalakulásra,
de a folyamatos fennállásra, sőt: a túlélés esélyeire is érvényes. Ezért, ha
Izraelről beszélünk, akkor a világ helyzetéről vagy megroppanásának aktuális
állásáról beszélünk. A tét, a „kérdés” ma az, hogy a kétezer évvel ezelőtti
kurta, 134 éves, zsidó állami létezés megismételhető –e? Ma, amikor az 1948-ban
alapított új zsidó állam ideje, az ókorihoz képest, még csak a felénél sem jár.
Heller
Ágnes: Az önéletrajzi emlékezés filozófiája
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2015.
Heller Ágnes ebben a könyvében is töretlenül folytatja a saját maga kialakította
hagyományait. Minden két évben letesz egy új filozófiai művet az asztalra, s
olyan munkák sorába illeszti monografikus vizsgálódásait, amelyek nem a szűk
szakmája, hanem a legszélesebb tömegek érdeklődésére tart számot – „mindennapi”
közérdekűséggel. Ezúttal filozófiai vizsgálódásának az önéletrajzi emlékezés a
médiuma, Az álom filozófiája című könyve folytatásaként, mintegy belőle kinőve.
A filozófia-, a pszichológia- és az irodalomtudomány fogalomkészletét és
szempontrendszerét ötvöző mű azt elemzi, hogy hogyan határozza meg az embert
(„kollektívan” és egyénien) az emlék? Az „önéletrajziság” nem(csak) az irodalmi
műfajra, hanem arra a minden emberre érvényes gyakorlatra utal, amellyel az
életünk során folyamatosan bennünket és környezetünket meghatározó emlékek
alapján írhatjuk meg, azaz: választjuk sorsunkat. A könyv függeléke egy
esszésorozat folyamatában mutatja be Heller Ágnes előtanulmányait, amelyek
során: Platón, Derrida, Hegel, Kierkegaard, s persze a Biblia és Shakespeare
műveinek az emlékezés fókuszából történő elemzései közben munkálta ki e könyv
legfontosabb teoretikus tételeit.
Zsidók
a magyar társadalomban – Írások az együttélésről, a feszültségekről és az
értékekről I-II. (1790-2012)
Gyűjtötte, szerkesztette és a bevezető tanulmányokat írta: Komoróczy Géza
Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2015.
A tükörben, melyet ez a kötet elénk tart, együtt, egymás mellett, egy síkban
látható Magyarország Janus-arca. A nemes, megnyerő; és a félelmetes,
visszataszító. A legjobb Magyarország: a szabadság és egyenlőség elkötelezettjei
az egyik oldalon; s a zsidóellenességet, fajelméletet, gyűlölködő
antiszemitizmust hirdetők a másikon. Ez a könyv Magyarország tükre. Csak zsidó
tükör, vethetik, címe és tartalma alapján, a kifejezés ellen néhányan. Valóban,
a kötetbe fölvett írások tárgya a zsidók helyzete. De ebben a „zsidó” tükörben
mégiscsak egész Magyarország mutatja meg magát. A magyar társadalomban élő
zsidók jogállásának, társadalmi helyzetének, önképének és a róluk alkotott
képnek két- és egynegyed százados változási folyamata korabeli tanulmányok,
vitacikkek, publicisztikai írások, reflexiók és önreflexiók tükrében.
A
magyarországi holokauszt bibliográfiája I-II.
Szerkesztett: Randolph L. Braham
Park Könyvkiadó, Budapest, 2010.
Talán a világtörténelem egyetlen eseményét sem dokumentálták annyira alaposan,
mint az európai zsidóknak a náci korszak idején véghezvitt megsemmisítését. A
könyvtárak polcait szinte zsúfolásig megtöltik a holokauszt különböző
vonatkozásait vizsgáló könyvek és folyóiratok. Ennek a humán és a
társadalomtudományok területén született irodalomtömegnek a jelentős százaléka
arra a katasztrófára vonatkozik, amelynek szenvedő alanya a magyar zsidóság
volt. A mostani kiadvány összesen 5573 olyan könyv, tanulmány és cikk
referenciáját tartalmazza, amelyek 1945 és 2009 között jelentek meg a magyar
holokausztról Magyarországon vagy a világ számos más országában, és amelyek a
magyarországi zsidóságot a második világháború idején sújtó katasztrófát tárják
fel, írják le, tanulmányozzák és/vagy elemzik. Braham professzor bibliográfiája
óriási segítséget jelentő eszközt kínál mindazoknak, akik a magyarországi
holokauszt tanulmányozásában vagy kutatásában érdekeltek.
Szita
Szabolcs: A Gestapo tevékenysége Magyarországon 1939-1945 – a német Titkos
Államrendőrség Magyarországon a II. világháború idején
Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2014.
Szita Szabolcs új monográfiája áttekinti a hitleri birodalom biztonsági
szerveinek magyarországi kiépítését, a német Titkos Államrendőrség hatalmának
itteni kiterjesztését. Bemutatja, hogy a Gestapo eredményesen épített a
besúgókra, a feljelentésekre, ahogy a fizikai és lelki erőszak minden válfajára
is. A német titkosszolgálatok már az ország megszállása előtt is dolgoztak
magyar földön. A magyar társadalom több rétegéből szerveztek be ügynököket,
besúgókat. Mellettük a Gestapo bizton számíthatott a német birodalmi
állampolgárokra és a hitleri rezsimmel rokonszenvező német ajkúak titkos vagy
nyílt támogatására is. Magyarország megszállása után ezreket vett őrizetbe,
legtöbbjüket előre elkészített listák alapján. A szerző bemutatja a Gestapo
munkáját Európában és Magyarországon, a széles ügynökhálózat kiépülését már az
Anschluss idejétől. Szita Szabolcs részletesen ismerteti a Gestapo tevékenységét
1944. március 19-e, Magyarország német megszállása után. Az alaposan dokumentált
könyv újabb mérföldkő Magyarország 20. századi történetének feldolgozásában.
Kende
Péter: Magyarság, zsidóság, emberség
Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2015.
A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, egy négykötetes életmű-válogatás
utolsó darabja. A benne foglalt írások három nagy kérdéskört tárgyalnak,
amelyeknek tartalmát már a könyv címe is sejteti, ámbár nem feltétlenül abban az
értelemben, amelyet az ott sorakozó fogalmak első olvasásra felidéznek. A kötet
három főrészének címe már valamivel több eligazítást ad, mert jelzi, hogy a
magyarságról milyen kortörténeti összefüggésben szól a könyv, s hogy a
zsidóságról nem önmagában, hanem a magyarsággal való viszonylatában fog szó
esni. A harmadik témakörről pedig az fog kiderülni, hogy nem „az ember” elvont
fogalmát, hanem csupán azt boncolgatja, milyen alapvető változásokat hozott az
emberiség életfeltételeiben a modern világ szabályai szerint működő intézmények
összessége. Habár különböző időkben íródtak, a szövegeknek a szerző
megközelítési módja – egyfajta liberális republikanizmus – ad egységet, valamint
az a törekvése, hogy megértse és megértesse, hova is jutott az emberiség (és
benne a magyarság) a 20. század önpusztító háborúi és egyéb tévelygései után.
Szunyogh
Szabolcs: Jákób csillaga – Zsidóság: vallás, hagyomány, kultúra
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015.
A zsidókról eddig tankönyveink csak a holokauszt kapcsán írtak valamennyit. A
magyar történelemben játszott szerepükről, kultúrájukról, vallásukról,
etikájukról, humorukról semmit. Másféleképpen felnövő új nemzedéket szeretnénk,
amely reálisabban értékeli a világot? Amely nem esik téveszmék áldozatául? Amely
élni tud az együttműködés és az egymástól való kölcsönös tanulás lehetőségével?
Ez a könyv ebben szeretne segíteni. Bemutatja a zsidó vallást, az ünnepeket, a
szokásokat, az életvitelt, a kóserság törvényeit, a zsidóság szent könyveit,
külföldi és hazai történelmét, fontosabb magyarországi műemlékeit, a
legismertebb antiszemita vádakat, kiindulópontjaikat, következményeiket és
cáfolataikat, a zsidósággal kapcsolatos legfontosabb történelmi személyiségeket,
és képet rajzol Izrael Állam életéről is. Részletesen szól a zsidó kultúra és
életmód értékeiről. Bemutatja a nők tiszteletét a zsidó közösségekben, a zsidó
vallásjog demokratikus szerkezetét, a zsidó vallás racionális
problémamegközelítését, emberközpontú moralitását, a kultúra iránti
nyitottságot, a zsidó nevelést, valamint a zsidó humort, amely még a legnehezebb
helyzetekben is meg tudja nevettetni az embereket.
Konrád
Miklós: Zsidóságon innen és túl – Zsidók vallásváltása Magyarországon a
reformkortól az első világháborúig
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2014.
A reformkor és az első világháború között több tízezer magyarországi zsidó
döntött úgy, hogy elhagyja ősei hitét és áttér valamelyik keresztény vallásra.
Milyen okok vihették a magyarországi zsidókat a keresztvíz alá? Mely
időszakokban tették ezt többen, mikor kevesebben? A zsidó társadalom mely
rétegeit érintette leginkább a vallásváltás? Milyen egyéni
utak vezettek egyes zsidókat a felekezetükkel való szakításhoz? Áttérésüket
„sikeresnek” tekinthették -e, elérték -e céljukat? Megkeresztelkedésük után
hogyan viszonyultak zsidó múltjukhoz és volt hitsorsosaikhoz – és hogyan
viszonyultak hozzájuk az utóbbiak? A zsidó áttérések első monografikus
feldolgozása révén pontosabb képet szerezhetünk a keresztény magyar társadalom
befogadó készségéről, árnyaltabb képet nyerhetünk az e társadalomba integrálódó
zsidó férfiak és nők számára felmerülő dilemmákról – és nem csupán azokéról,
akik kitértek, de azokéról is, akik megmaradtak felekezetük kötelékében.
Szakácskönyv
a túlélésért – Lichtenwörth, 1944-1945
Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta és az interjút készítette: Czingel Szilvia
Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2013.
Különleges dokumentum az a „recepteskönyv”, amit a háború utolsó hónapjai során
az ausztriai lichtenwörthi táborba deportált magyar nők írtak emlékezetből. A
holokauszt újabb történeti irodalma egyre gyakrabban adja át a szót az
áldozatoknak, akik immár a saját hangjukon megszólalva tesznek tanúságot a velük
akkor történtekről. Az a felismerés rejlik ennek mélyén, hogy a holokauszt nem
csupán a bűntettek elkövetőinek, hanem egyúttal a bűntetteket elszenvedőknek is
a története. Az áldozatok traumatikus tapasztalatainak, az őket ért
atrocitásokra adott reakcióknak az ismerete nélkül nem alkotható ugyanis teljes
kép a holokauszt valóságáról. A túlélés stratégiáját választotta az a néhány
magyar nőfogoly, aki – fedezékbe vonulva” – apró papírfecnikre ételrecepteket
kezdett rögzíteni. Elsősorban a tésztafélékre és a süteményekre emlékeztek,
amiben bizonnyal a legkedvesebb íz utáni heves sóvárgás vezette őket. A
nemrégiben véletlenül előkerült becses forrás közreadását terjedelmes
életútinterjú teszi teljessé. A lichtenwörthi lágerben lejegyzett ételrecepteket
megőrző asszony meséli el ez alkalommal egy jellegzetes budapesti zsidó
kispolgárcsalád több generációjának a 20. századi életét. A két dokumentum
együtt nyújt hiteles és megrázó betekintést a letűnt század mozgalmas világába.
– (Gyáni Gábor)
Shlomo
Avineri: Herzl – Theodor Herzl és a zsidó állam alapítása
Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2015.
Ma Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga előtti tér Herzl Tivadar – azaz Theodor
Herzl – nevét viseli, mert itt állt valaha az a ház, amelyben 1860-ban világra
jött „a zsidó állam megálmodója”. Itt is élt, és a budapesti Evangélikus
Gimnáziumot látogatta, amíg tizennyolc éves korában Bécsbe nem költözött a
család. Herzl valójában nem politikusnak született, hanem sokkal inkább
gondolkodónak: az antiszemitizmus megállíthatatlannak tetsző terjedése, és főleg
a kelet-európai – oroszországi – zsidóság mérhetetlen nyomorúságának,
kitaszítottságának és elnyomatottságának a megismerése tette azzá, és késztette
élete fő műve, A zsidó állam megírására. A röpirat megjelenése fordulópontnak
bizonyult a zsidóság történetében, és a szerző életében is. Attól fogva minden
percét és energiáját ennek az utópisztikusnak tetsző eszme megvalósítására
áldozta. Ezt a történetet mondja el ez az életrajz, beleágyazva történelmi
háttérbe, naplókra, levelekre, korabeli dokumentumokra támaszkodva, és nem
utolsósorban bőven idézve Herzl irodalmi alkotásaiból is, hogy ezáltal bemutassa
gondolkodásának mozgatórugóit és fejlődését.
2015.08.24 |