Berlini kirándulás

Az Egyetem idei tanévének (2011 - 2012) zárásaként tanulmányi kirándulást tettünk Berlinben. Az útitársak nagy része tavaly is velünk volt a szarajevói kiránduláson.

A magyar határon átérve első nagyobb megállónk Pozsonyban volt, s igazi nagy várakozás előzte meg Chatam Szofer oheljének meglátogatását. Moses Schreiber, aki Chatam Szófer néven vált világhírű rabbivá híres jesivát alapított itt. Pozsonyban időről időre 500 bocher tanulmányozta a Talmudot, Tórát. Chatam Szófer iskolája, szellemi tevékenysége a Halacha szigorú betartására irányult. A zsidó felvilágosodással szembeni ideológiai harc rendíthetetlen híve volt. Pozsony az ortodoxia fellegvára lett. "Csak semmi változást kérem, zsidók vagyunk"- mondotta. Világszerte csodált jesivája, bölcsessége sok rabbit adott a zsidó és ezzel együtt az egyetemes kultúrának.

A sírhely csaknem megsemmisült az 1942-ben a várhegy alatt épített alagút munkálatai miatt. A II. világháború pusztításait túlélte, majd sokáig romokban hevert és később méltó módon helyreállították. Az ohel ma a világban szétszóródott zsidóság zarándokhelye, sírjánál emlékmécseseket gyújtanak, imádkoznak,- mi is így cselekedtünk.

Pozsonyban sétáltunk a Jeruzsálem utcában, ahol megnéztük a Jubileumi zsinagógát, és közös imával emlékeztünk meg Jom Jerusálájim-ról, Jeruzsálem napjáról.

Utunkat folytatva sokat tanultunk a buszon elhangzott előadásokból. Érdekes metamorfózison mentünk keresztül: mintha egy konferencia résztvevői lettünk volna, mikor a nagy műgonddal összeállított beszámolókat hallgattuk. Szellemileg és lelkileg is felkészültünk a Berlinnel, a német kultúrával való találkozásra. Virtuális utazás volt ez egy valós utazás elején: mozgó szabadegyetem, ahogy Schőner Alfréd rektor fogalmazott később a kirándulás eredményeit értékelve.

A sok ragyogó program, látnivaló közül kiemelkedik számomra,- s ettől szubjektív ez az úti beszámoló- Moses Mendelssohn sírjának felkeresése Berlinben. Magányos sírkő egy borostyánnal, repkénnyel befutott temetőben. A nagy XVIII. századi filozófus indította útjára a zsidó felvilágosodást, a haszkalát, mely a politikai emancipációt jóval megelőzve új utakat és távlatokat fogalmazott meg a zsidóság számára.

A kirándulás egyik megrázó élménye volt az Elpusztult Európai Zsidók Emlékművének megtekintése, bejárása."Berlin nem titkolja rettenetes arcát",- írja Kertész Imre. Nem titkolja, sőt fel és bemutatja a zsidóság elpusztítására tett ördögi kísérlet nyomait, helyszíneit. Berlin szívében a Brandenburgi kapu közelében egy 19 000 négyzetméteres 2700 sírsztéléből álló monumentum van. Az emlékmű gondolata, a hely kiválasztása civil(!) kezdeményezésként indult, majd a parlament határozatának törvényi keretei, támogatása eredményeként valósult meg 2005-ben.

A sztélémező alatt információ és oktató központ van. A hatalmas terekben állandó kiállítás látható, melynek gazdag dokumentum anyaga emberléptékűvé teszi a zsidóság tragédiáját: átélhetők az egyes emberi sorsok, szenvedéstörténetek. Érdekes módon ezekben a termekben nem láttunk a holokauszttal kapcsolatos, vagy a holokausztot megelőző időszakból tárgyakat,. A kiállítás koncepciója a dokumentumok, számok, nevek, családtörténetek, bemutatására összpontosít. Ilyen muzeális tárgyak pedig ezerszámra vannak a nagy európai gyűjteményekben.
A sztélémező síkövei között járva a jeruzsálemi temetők elrendezése, hangulata jutott eszembe további asszociációkat keltve. Hiszen ez nemcsak a holtaknak, a megölteknek állított emlékhely, hanem lehet éppen egy stettl kihalt házakkal, utcákkal. De hol vannak az emberek, a nyüzsgő zsidó élet …? Lehet, hogy Országh Lili végtelen, olykor reménytelenül, időtlenül bezáruló labirintusai ezek a sikátorok, vagy éppen hajdan volt ókori városok lenyomatai? A sikátorok végére érve jó volt ismét fényt látni, mély lélegzetet venni.

Berlinben a régi zsidónegyed házai közt, Koppenplatzon van egy olyan emlékmű, amely az elűzött német zsidó polgárok emlékezetét őrzi. A kompozíció egy üres szoba részlete: egy elhagyott asztal, két szék,- az egyik feldőlve. A kimondatlan kérdésekkel, a hiány érzékeltetésével, a művészi megformálás puritánságával mindannyiunkra erős hatást tett ez alkotás.

Jártunk a Fasanen Srassén és az Oranier Strassén, ahol felkerestük,- és szívesen látott vendégek voltunk- a Zsidó Központot. Az intézmény a zsidó élet szervezője, irányítója, a tanulás és a tanítás, a kultúra centruma, majd a hozzátartozó zsinagóga remek architektúrájában gyönyörködhettünk.

Berlin elővárosa Wannsee, melyet felkerestünk és megemlékeztük az 1942. január 20-án itt-tartott konferenciáról. A festői környezetben épült villában tartották a legfőbb náci vezetők, élükön Heydrich-hel és Eichmann-nal értekezletüket, mely az európai zsidóság sorsát megpecsételte. A zsidókérdés végleges megoldásáról már hónapokkal a tanácskozás előtt határoztak, itt csupán megvalósításának módozatait vitatták meg. Ez a fajtisztasági politika a zsidóság teljes kiirtását tűzte ki célul.

A konferencia színhelye

 ma oktatási központ és egy nagyon értékes állandó kiállítás helyszíne.

Louis Lewandoski

Európa legnagyobb zsidótemetője a Weissengassei temető. Itt járván felkerestük, Hermann Cohen és Louis Lewandoski sírját. Megemlékeztünk egy rövid előadás keretében a nagy XIX. századi komponista munkásságáról felidézve halhatatlan dallamait.

Szerdán délután megnéztük a Zsidó Múzeum kiállításait. Az állandó kiállítás a német zsidóság történetét mutatja be rendkívül értékes anyaggal, ragyogó rendezéssel. A kiállítás az 1800-as évektől napjainkig ívelő időszakot tematikus fejezetekre tagolja. A modern judaizmus kialakulásától, a cionizmuson át az ákenázi zsidók világának bemutatásáig terjed egyfelől, másfelől a nemzeti szocializmus történeti összefüggéseit mutatja be.

Felkerestük a Reichstag pompás épületét, ahol idegenvezetőnk körbevezetett bennünket. Elgondolkodtató volt az egyik terem, ahol cirill betűs feliratokat láttunk, melyeket az egykor Berlint felszabadító orosz katonák írtak a falakra. Olyan műgonddal restaurálták ezeket a feliratokat, mint az ókori freskókat vagy középkori falképeket. "Dontól Berlinig" olvashattuk, és még sok nevet. Berlin tud és akar a múltjával szembenézni és együtt élni.

A szervezők gondoltak arra is, hogy szabad időnkben egyedül fedezzük fel a várost. E kalandozásokhoz jó segítséget adott, hogy még kirándulásink elején kaptunk egy különleges térképet, amely a zsidó Berlin zsinagógáit, zsidó intézményeit, nevezetes emlékhelyeit, sőt a kóser vendéglőket és kávéházakat is feltüntette. Vajon Budapesten lehetne – e hasonló térképet kiadni, hiszen igény volna rá, s nemcsak a külföldi turisták miatt.

Berlini barangolásaink során fedeztük fel Operaház melletti Bebelplatzon az elégetett könyvek emlékművét (Die leere Bibliothek). 1933. május 10 én a nemzeti szocialisták több mint 20 000 könyvet égettek el, melyeket az árja törvények értelmében nemzetellenesnek minősítettek. Nem a klasszikus értelemben vett emlékmű ez, hanem a föld alá süllyesztett kis belső tér, melyben üres könyvespolcok vannak. Az alkotás gondolatának fájdalmas szépsége nagyon megérintett. Az emlékhely melletti felirat Heine gyakran idézett mondata "Ahol könyveket égetnek, ott végül embert is égetnek."

Tanulmányi kirándulásunk utolsó napján fakultatív programok voltak. Társaságunk egy része a Speer folyón való sétahajózás mellett döntött, csoportunk többi tagja a Múzeum szigetet kereste fel. Magam a világhírű Pergamon Múzeumot választottam.

A tanulmányainkról ismert pergamoni oltár monumentalitása, páratlan gazdagsága, artisztikuma lenyűgözött mindannyiunkat. Az ante 180-160 készült oltár az olimpiai istenek és a gigászok harcát ábrázolja.

A Pergamon Múzeum másik csodás látványossága az Istar kapu, mely ante VI. században épült II. Nabukádnecár uralkodása idején. Az Istar kapu misztikus kékségű falain sárga- barna- terrakotta színű csodálatos lények, oroszlánok sétálnak immár időtlenül.

A XIX. századi német régészek expedícióik során feltárták a 6000 éves régészeti kultúrákat Mezopotámiában, Szíriában, Anatóliában és Németországba "hozták" a világ csaknem minden kincsét. A gazdag gyűjtemény 270 000 tárgyat tartalmaz, melynek egy része a tágas kiállítótermekben látható. Újabb termekben a görög és a hellenisztikus művészet csodálatos alkotásait láthattuk.

Egy kilátóból gyönyörködhettünk egy virtuális életképben, mely a pergamoni oltár időszakából való háromdimenziós látványt tárt elénk. Egy mediterrán város mindennapjai elevenedetek meg előttünk. Fény és hangeffektusok tették elképzelhetővé, átélhetővé ezt a csodálatos világot.

Gergely Anna
Székesfehérvár,
az OR-ZSE oktatója

A képeket Kálmán Kálmán készítette